06.28 Ezékiás és a páska
"Vissza az alapokhoz", ez lehet a jelmondata a jelenkori kormánypolitikának, de ez nem új elképzelés. Ezékiás hasonló utat követett, és abban, hogy felszólított a páska megünneplésére, a népet visszavitte a kezdetekhez.
"Vissza az alapokhoz", ez lehet a jelmondata a jelenkori kormánypolitikának, de ez nem új elképzelés. Ezékiás hasonló utat követett, és abban, hogy felszólított a páska megünneplésére, a népet visszavitte a kezdetekhez.
Könnyen lehetne úgy gondolni Jeftére, (a) mint valamiféle megkeseredett emberre, aki vitatkozik testvéreivel, és az Isten népe közti vezető szerepre számított; (b) mint meggondolatlan emberre, aki kockáztatta lányát egy meggondolatlan esküvel; vagy (c) mint kemény emberre, aki irgalmatlanul használta kardját testvérei ellen. Talán ez a rövid bírói életszakasz (hat év) a kudarc jele - mégis, ugyanaz a Szent Szellem, aki ezt a feljegyzést adta nekünk, Jeftét a hit hősei közé helyezi a Zsid 11,32-ben, aki ott egyike a mindössze négy megnevezett bírónak.
Gedeon Istentől függött, és odaszentelte magát az Ő ügyének. És mi? Eszerint igaznak kellene lennie mireánk is: mind valamilyen ránk bízott munkában, mind valamilyen felelősségben, amely a vállunkon nyugszik, mindpedig valamilyen útban, amely előttünk áll. Isten ilyen hívő embereket használ fel. Gedeon hadseregének micsoda lecsökkentése történik! 22 000 ember megy haza; ők félnek. 9700 téveszti szem elől a célt az ívásnál; ők könnyen felkészületlenek lehettek volna, és elbocsátották őket.
JÉZUST egy leprás ember házában kenték meg (Mt 26,6). Így volt helyénvaló, hogy Őt, Akit nemzete és annak vezetői elutasítani készültek (Mt 26,1-5), olyan ember vendégelje meg, aki maga is tudott valamit arról, hogy „utált és emberektől elhagyatott" volt.
AZ ÚR szembekerült számos Heródes-párti emberrel és a farizeusok tanítványaival (Mt 22,16). A kérdést azonban, amelyet feltettek neki (17. v.), nem ők találták ki. Ez a nemzet vallási vezetőitől; a farizeusoktól (15. v.), a főpapoktól és az írástudóktól (Lk 20,19-20) származott. Olyan kérdés volt, amely a nemzetet megosztotta. Mindkét pártból képviselőket választottak, hogy jelen legyenek a vitánál. A Heródes-pártiak képviselték a római uralommal szembeni lojalitást.
A szavak szembeötlenek ezen az oldalon. Az a céljuk, hogy sokkterápiaként hassanak Izráelre. Azonban Pál is használja ezeket a korszakok tervének magyarázatánál a Róma 9-ben. Jól tesszük, ha gondosan megfigyeljük ezeket a szavakat.
EZ VOLT a második alkalom, hogy Jézus, csupán néhány kenyérrel és hallal nagy sokaságot elégített meg. Jól ismert az elmélet, hogy a kosarak, amelyeket megtöltöttek a maradék darabokkal ebben a második esetben, nagyobbak voltak, mint azok, amelyeket az első esetben töltöttek meg. Mindenesetre a kosarak számának van egy egyszerű, de értékes tanulsága számunkra.
Kétszer olvassuk, hogy jelentős dolgok történtek Abrám/Ábrahám életében "ezek után", lásd 1Móz 15,1 és 22,1 (vagyis az előbbi jelentős eseményeket követően). Első alkalommal az Úr fiút ígért neki, második alkalommal azonban megpróbálta Ábrahámot, megparancsolva, hogy áldozza fel a fiát.
Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom. Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek. Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen. De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt.
Jézus Krisztus evangéliuma az akaratot mindig döntésre kényszeríti. Elfogadom-e, hogy Isten a bűnre Krisztus keresztjében kimondta a halálos ítéletet? Van-e valami kevés érdeklődés bennem Krisztus halála iránt? Kész vagyok-e magamat azonosítani az Ő halálával, hogy teljesen kiirtsa belőlem a bűn, a világ és önmagam szeretetét? Akarok-e annyira eggyé lenni Jézussal, hogy kész vagyok inkább minden mást elveszíteni, csak Őt el ne veszítsem?