JÉZUST egy leprás ember házában kenték meg (Mt 26,6). Így volt helyénvaló, hogy Őt, Akit nemzete és annak vezetői elutasítani készültek (Mt 26,1-5), olyan ember vendégelje meg, aki maga is tudott valamit arról, hogy „utált és emberektől elhagyatott" volt.
Mária szolgálatkészen elpazarolta az Úrra a drága kenetet, amely mintegy 300 dénárt ért (Jn 12,3.5). Ez drága ajándék volt; a kenetnek egy hasonló szelencéjét ajándékozta egykor Perzsia uralkodója Etiópia királyának. Mária a tanítványok részéről a kritika viharával találkozott, amelyet Júdás vezetett (vö. a Mt 26,8. v-et a Jn 12,4-5-tel). Júdás látszólag a szegényekkel törődött, valójában azonban az bosszantotta, hogy nem tudta azt eladatni a saját hasznára (Jn 12,6). Az ő becslése az Úr értékéről merőben különbözött Máriáétól. A nő boldogan adta drága ajándékát Őneki. Júdásnak ez „pazarlás" volt (Mt 26,8); Ő nem értékelte Krisztust többre egy rabszolga áránál, harminc ezüstnél (Mt 26,15). Júdást az érdekelte, mennyit kaphat érte; Máriát az foglalkoztatta, mennyit adhat neki. Mégis, az a nárdusolaj, amelyet Mária feláldozott az Úrért, semmi volt ahhoz képest, amit Ő készült rövidesen őérte odaadni (Mt 26,26-28). „Testét" és „vérét" adta oda érettünk is. Mennyi mindent jelenthet tehát Ő nekünk! Mária ráöntötte a kenetet az Úr testére, mint aki az Ő temetésére készült (Mt 26,12). Ez azt jelenti, hogy valószínűleg nem volt azok között a nők között, akik később testének bebalzsamozására mentek (Lk 24,10).
Mária a fejét (Mt 26,7) és a lábát (Jn 12,3) kente meg. Ezek méltók voltak a megkenésre. Ézsaiás úgy írta le Izráel nemzetét, mint amely romlott tetőtől talpig (Ézs 1,6). Nabukodonozor álmának világbirodalom-szobra magában foglalt egy színaranyból lévő fejet, valamint vasból és cserépből álló lábakat (Dán 2,31-33). De ha Júdának beszennyeződött is a feje és a lába, és ha a fej és a láb között fokozatos silányulás volt is a pogány világhatalmaknál, a dolgok egészen másként álltak „szerelmesünkkel" (Én 5,10-16). Feje, mint a legfinomabb arany, és lábai színarany talpakon állnak. Az Úrnál nincsen semmilyen romlás, sem értékcsökkenés, „Ő mindenestől fogva kívánatos!"
Jn 12.3-6 Mária ekkor elővett egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkente Jézus lábát és a saját hajával törölte meg. A ház pedig megtelt a kenet illatával. 4 Ekkor azt mondta egyik tanítványa, Iskáriótes Júdás, Simon fia, aki készült őt elárulni: 5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták az árát a szegényeknek? 6 Ezt pedig nem azért mondta, mintha neki a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála volt az erszény, és amit abba tettek, elcsente.
Lk 24.10 A magdalai Mária, Johanna, Mária, Jakab anyja és több más velük levő asszony mondta el mindezeket az apostoloknak
Ézs 1.6 Tetőtől talpig nincs e testben ép hely, csupa seb és dagadás és nyílt kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.
Dán 2,31-33 Te, ó, király, íme, egy nagy szobrot láttál. Ez a szobor hatalmas volt és igen fényes. Előtted állt, és látványa rettenetes volt. 32 Ennek a szobornak a feje színaranyból, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, 33 a lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak.