12.29 Onéziforosz
2Timóteus 1,16-18; 4,19
Pál mindkét jókívánsága, amelyet ennek a férfinak küldött, a családjára irányult. Neki egyáltalán nem szól személyes üzenet, ami valóban furcsának tűnik, ha még életben volt, és Pál ilyen tisztelettel viseltetett iránta. Én úgy gondolom, hogy itt egy gyászjelentést láthatunk őróla, amely tanúsítja, milyen nagyra értékelte és mennyire méltányolta Pál Onéziforoszt és önfeláldozó életét, amelyet élt.
08.10 Új élet és új teremtés
Efézus 2,1-10
MICSODA DIADAL az élet a halálból! Isten hatalmas ereje nemcsak Krisztus feltámadásában mutatkozott meg, hanem abban is, hogy új életet ad nekünk. Mi ugyanis halottak voltunk, halottak Isten számára, egyáltalán nem figyeltünk velünk kapcsolatos igényeire (Ef 2,1). Tevékenyen reagáltunk a kifinomult sátáni sugallatokra, amelyek az embereket irányítják a világban. Ez - mondja Pál - igaz volt mind rátok, pogányokra, mind ránk, zsidókra. Mindnyájan engedetlenség gyermekei voltunk, és valamennyien Isten haragjának fiai voltunk (2,2-3).
06.16 Elizeus: "halál van a fazékban"
2Királyok 4,38-41
Gilgál az utolsó hely volt, ahol ínségre lehetett számítani. Közel volt a pálmafák városához. Az izraeliták ott ünnepelték először a páskát, és ették az ország régi gabonáját. De most éhínség volt, és kisebb fazekak használatára kényszerültek. Meglepő-e, hogy az ínség idején a hitnek és a reménynek is híjával voltak? Elizeus "nagy fazekat" hozatott - Istennel nincsen ellátási hiány, és a hit, amely Istennel számol, a nagy méretű edényt kéri.
06.15 Elizeus: "halott támadt új életre"
2Királyok 4,18-37
A súnémi asszony megtanulja, hogy Isten életadó Isten, mert ő, aki meddő volt, fiút szült; vö. Róm 4,19-21. De a fiú meghalt, így meg fogja tanulni, hogy Isten a feltámadás Istene is; vö. Zsid 11,17-19. Az asszony gyermeke túlélte a csecsemőkor veszélyeit, csak gyermekkorában lett boldog. Ez felfoghatatlan volt az anya számára. Az Úr adta őt neki azért a kedvességéért, amit az Ő szolgája iránt mutatott.
03.14 Beszéd és cselekedet
Lukács 8,1-56
A NAGY Munkás a magvetőhöz hasonlatos, ahol a mag az Isten Igéje (11. v.). Ahogyan ment „városonként és falunként, prédikálva és hirdetve az Isten országát", társai azok voltak, akiknek a szívében a mag gyümölcsöt hozott (1-3. v.). Ezután következett két példázat, amelyekben a természetről szólt, hogy a szellemi dolgokat illusztrálja. Éreztette a szellemi igazságot, hogy azok, akik „tiszta és jó szívvel" hallgatják az Igét, tartsák meg, és annak fényét sugározzák mások felé. Ilyenek azok, akik a legszorosabb szellemi közösségbe jutottak Ővele (21, v.).
11.17 Vizek a szentélyből
Ezékiel 47,1-12
EZ A LEÍRÁS a szentélyből eredő életadó folyóról az egyik leghatalmasabb igehely Ezékiel próféciájában, amely nem állítható párhuzamba Mózes sátorával és Salamon templomával. Dávidnak hiányoztak ezek a vizek, amikor ezt mondta: „téged szomjúhoz lelkem... a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize, hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a Te hatalmadat és dicsőségedet", Zsolt 63,2-3.
11.12 Szellemivé lett élet
Hogyan képzeled el a lelked megmentését? A szabadulás megtapasztalása valóban megváltoztatott mindent az életedben, többé nem nézed úgy a dolgokat, mint megszoktad azelőtt? Kívánságaid újak, a régi dolgoknak nincs hatalmuk többé feletted? A megtapasztalás egyik próbaköve az, hogy megváltozott számodra a dolgok fontossági sorrendje. Ha még mindig élnek a régi kívánságaid, nincs értelme újjászületésről beszélned. Ezzel csak önmagadat ámítod. Ha újjászülettél, Isten Szelleme valóságosan megbizonyítja a változást mindennapi életedben és gondolkozásodban.
10.14 A küldetés nyitja
A missziói parancs alapja Jézus Krisztus tekintélye, nem pedig a pogányok (népek) rászorultsága. Hajlamosak vagyunk arra, hogy Urunkat úgy tekintsük, mint aki segítség az Istenért végzett vállalkozásainkban. Urunk teljhatalmú Úr a tanítványai felett. Ő nem mondja azt, hogy a pogányok elvesznek, ha mi nem megyünk közéjük. Egyszerűen ezt mondja: "Menjetek el és tanítsatok minden népet", menjetek, az én korlátlan hatalmam kijelentése alapján, tanítsatok és hirdessétek az Igét a velem való élő megtapasztalás alapján.
09.06 Az élet szétárad
A forrás mitsem tud azokról a helyekről, amelyeken a vize átmegy. Jézus azt mondja: ha mi vettünk az Ő teljességéből, bármilyen szűk mederben folyik is az életünk látszólag, mégis folyamok áradnak belőlünk, amelyek áldást árasztanak szét egészen a föld legvégső határáig. Nem nekünk kell törődnünk a kiáradással - "az az Isten munkája, hogy higgyetek..." Isten ritkán engedi meg egy léleknek, hogy meglássa, mekkora áldás az élete.