Skip to main content

szeretet

07.06 Ne szomorítsd meg!

"És ne szomorítsátok meg az Isten Szent Szellemét, aki által meg vagytok pecsételve a váltság napjára." Efézus 4,30

Ahogyan a gyülekezeti összejöveteleken lehetséges a Szent Szellem kioltása, ugyanúgy a személyes életünkben is meg tudjuk Őt szomorítani.

06.21 Milyen a derék férj?

„Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte." Efézus 5,25

Mit várhat a keresztyén feleség a férjétől? Elsősorban annak szellemi életére figyel, nem pedig külső megjelenésére.

A szeretetre vágyó süni

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt, legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta.

05.07 Valódi gondoskodás

„Neki gondja van rátok." 1Péter 5,7

A Biblia tele van példákkal arról, milyen csodálatosan gondoskodik Isten az ő népéről. Izráel a negyvenévi pusztai vándorlása idején mennyei kenyeret evett (2Móz 16,4), kimeríthetetlen tartalékuk volt vízből (1Kor 10,4), és Isten ellátta őket elnyűhetetlen saruval (5Móz 29,4).

04.15 A szeretet szolgál

„...szeretetben szolgáljatok egymásnak." Galata 3,13

Valaki azt mondta: „Az önzés nagynak tartja, és kiszolgáltatja magát. A szeretet szolgál - és nagy."

03.28 Ingatag alap

„Nagyobb lett a gyűlölete, amellyel gyűlölte, annál a szerelemnél, amellyel szerette." 2Sámuel 13,15

Amnón égő vágyakozással kívánta féltestvérét, Támárt. A leány szép volt, és Amnón elhatározta, hogy magáévá teszi, mégpedig azonnal. Noha tudta, hogy szándékát Isten törvénye egyértelműen tiltja, olyan nagy sóvárgás emésztette, amely minden megfontolást elsöpört. Betegnek tettette magát, becsalta a leányt a szobájába, és megerőszakolta. Kész volt szenvedélye egyetlen pillanatáért mindent feláldozni.

03.20 Megértés helyett ima

"Atyám, vétkeztem..." Lukács 15,21

Az apa csak akkor szaladt a tékozló fiú elébe, és csak akkor borult a nyakába és csókolta meg, amikor az bűnbánó szívvel hazatért. Nem lett volna helyes bocsánattal ajándékozni meg őt anélkül, hogy előzőleg igaz bűnbánatot mutatott volna. A bibliai alapelv így hangzik: „...ha megbánja, bocsáss meg neki" (Lk 17,3).

03.19 Hallgatni nem mindig arany

"Átkozzátok Mérózt - mondta az Úr angyala -, átkozva átkozzátok lakóit, mivel nem jöttek el segíteni az Úrnak, segíteni az Úrnak a hősök közt!" Bírák 5,23

Debora énekében azért átkozza Mérózt, mert lakói közönyösen nézték, hogyan harcol Izráel a kánaánitákkal. Ruben törzsét is keserűen gúnyolja: jó szándékúak voltak ugyan, de nem akkor hagyták ott nyájaikat, amikor kellett volna. Gileádot, Ásért és Dánt is bírálja tétlenségéért.

A Fiú

Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raffaellóig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.
Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát. Hónapokkal később, épp karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben.

fest.jpg

Miért kiabálnak az emberek, ha dühösek?

Egy tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
- Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
- Amikor elveszítjük az önuralmunkat, kiabálunk.
- De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz – mondta a tanító.
A tanítványok nem találták a választ, s a tanító a következő magyarázatot adta:

images_1.jpg

A szeretet másik neve: idő

A padlás félhomályában a magas, hajlott hátú öregember még jobban meggörnyedve igyekezett odajutni a felhalmozott dobozokhoz az egyik padlásablak mellett. A pókhálókat félresöpörve leemelte a felső dobozt, s a fény felé tartva egyik fényképalbumot a másik után szedegette ki belőle. Valaha csillogó, most már megfakult tekintete vágyakozva várta, hogy meglássa azt, akiért feljött ide.  Úgy indult az egész, hogy emlékeiből előbukkant élete nagy szerelme, s tudta, hogy ezekben az albumokban találhat fényképet róla.

images.jpg

Egy kisgyermek szemével

Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe és megjegyeztem magamnak milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek.
Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott.
- Szia! – mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádni való fogatlan mosollyal, hevesen integetett.

koldus_1.jpg

Kamionozás

Egy délvidéki kisváros peremén jártam, próbáltam megtalálni úti célomat, mielőtt lemegy a nap. Az öreg CB az 1-9-es csatornán sípolt, recsegett, s egyszer csak egy kisfiú hangja szólalt meg:
- Brékó 1-9, van itt valaki? Gyerünk pilóták, dumcsizzatok Plüssmacival!
Benyomtam a mikrofont: - Vettem Plüssmaci.
- Kösz pajtás! – felelte a gyerekhang.
- Ki van a vonal végén?
Megadtam a C B-met, mire rákezdte:

images.jpg

A vak leány

Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Azt mondta egyszer a barátjának:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?

vak.jpg

Nagypapa tányérja

Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa  és egy gyerek élt együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak. Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik. A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett. Ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye  és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot és nem engedte a családi asztalhoz ülni.

samli001.jpg

02.13 Tartozás

„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek." Róma 13,8

A kislány és a festő

Egyszer egy festő festett egy gyönyörű képet, a szobája legszebb részére függesztette, és senkinek nem adta el. Néhány hónap múlva a művész hallott egy kórházban fekvő, nagyon beteg és szomorú kislányról.
Úgy döntött, hogy meglátogatja. Elvitte neki a gyönyörű, féltett festményét is. Amikor megérkezett, szívszorító látvány fogadta: Egy sápadt, beteg kislány az ablakon kitekintve nézte a szemben álló ház ereszén lévő fecskefészket.
A festő halkan megszólalt:
- Szervusz - mondta, és biztatóan mosolygott.
A kisleány visszafeküdt az ágyába és csendben válaszolt:

fecskepar.jpg

Ennek az egynek nem mindegy

Egy barátunk napszálltakor a néptelen mexikói tengerparton kószált. Séta közben észrevett egy másik férfit a messzeségben. Közelebb érve látta, hogy az odavalósi illető fáradhatatlanul hajladozik, és valamit a vízbe dobál. Miután még inkább megközelítette, megállapította, hogy a mexikói a dagály által a partra mosott tengeri csillagokat szedegeti össze, és egyenként visszahajítja oket az óceánba.
Barátunk elképedt.
- Jó estét uram! - szólította meg a férfit. - Azon tunődöm, hogy min fáradozik itt.

Szokatlan betegség

A világon elterjedt egy szokatlan betegség. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szívátültetést is alkalmaztak. Az átültetett szív is pár napra a műtét után kezdett összezsugorodni. Tehetetlen félelem fogta el őket. A betegség tovább terjedt. A kórházak megteltek az utolsó ágyig. Rövid idő után mindenki szívbajos lett. Ágyban fekvő lett az egész világ és a halált várta.

Mese egy kislányról

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány. Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta: 

Tartalom átvétel