Schlingloff Sanyi
Tudod-e, hogy az a sorozat, amit nemrég elkezdtünk - A modern kor leplezetlenül. Van-e jövőd az új világrendben? -, rendkívüli jelentőséggel bíró anyag. Tényleg megváltoztathatja az élethez való viszonyodat; nem annyira a mély spirituális, hanem sokkal inkább a gyakorlati, a mindennapi döntéseidet, a mindennapi viszonyulásaidat meghatározó módon. Azt gondolom, hogy még a bevezetésen sem vagyunk túl, de nemsokára Anti elkezdi leleplezni, feltárni, megmutatni mindazt, ami történik körülöttünk, és amiről igazából talán még sejtelmünk sincsen.
Szabó Anti
Eddig az ókori történelmen végigmentünk, minden lényeges elemről esett szó. Mindezt azért tettük, mert állítom, hogy azokban a régi korokban megtörtént dolgok és szellemiségek most is jelen vannak, és meghatározóak a hétköznapjainkban. A folytatásban a következő alkalommal - reményeim szerint - el fogunk jutni az 1700-as évekig római és görög vonalon. Minden olyan dolgot érinteni fogunk, ami a mai történelem megértéséhez kell. A rákövetkező alkalommal pedig bele tudunk menni a részletekbe, ami azt jelenti, hogy jó néhány olyan jelenségről fogok beszélni, amik az 1700-as években kezdődtek, és ma már nagyon erőteljesen itt vannak. Azután beszélhetünk a mai kor részleteiről.
A sötét oldal is készülődik. Nagyon sok olyan jelenség van ma a világban, ami kézzel fogható és tőlünk, keresztényektől teljesen független, önálló életet élnek. Nagy nyüzsgés van a sötét oldalon is. Ez azt jelenti, hogy készül a világ, érik a világ, és nem csak a teológusok szerint, hanem a másik oldal szószólói szerint is, senki nem gondolkodik évtizedekben. Sokkal rövidebb időszakokban gondolkodnak ma már az emberek. Ez figyelemreméltó jelenség. A szellemi oldalon álló emberekkel beszélgetve tudható, hogy Isten nagyon bíztatja a testvéreket arra, hogy mondják el az evangéliumot minél több embernek. És anélkül, hogy az ember vészmadár lenne, én is úgy érzékelem, hogy gyorsan átrendeződhet a terep, körülöttünk is.
Mi várható a gazdaságban? Mi várható spirituális oldalon?
Van egy úriember, akit Benjamin Creme-nek hívnak és 80 év körüli. Skót születésű, Angliában él. Kb. 30 éve menedzseli az ENSZ-ben és más politikai szinteken egy perzsa születésű fiatalembert, aki most 50 év körül lehet. Állítja róla, és a fiatalember is magáról, hogy ő lesz a messiás a szónak azon értelmében, hogy a buddhistáknak Buddha egy reinkarnációja lesz, a keresztényeknek Jézus, a zsidóknak a várt messiás, a krisnásoknak a Krisna Murti, és nagy tanítója lesz az emberiségnek.
Ilyet mondott már sok ember, tehát akár el is engedhetnénk a fülünk mellett ezt a kis információt. Két probléma van ezzel. Az egyik, hogy ezt az embert a legmagasabb politikai szinten képviselik, menedzselik. Talán emlékeztek, Khauth Gyuri beszélt arról talán egy évvel ezelőtt, hogy a BBC-ben volt egy riport a G8 gyűlés után, ahol említették, hogy úgy látják, a világot csak egy új világrendben lehet majd összefogni, és annak kell egy vallási vezető, mert a vallási különbözőségek okozzák a problémák zömét a világban. Megemlítették, hogy ismerik is azt az embert, aki erre alkalmas lenne, de még nem jött el az ideje, hogy a nyilvánosság elé jöjjön. Ez ott elhangzott, utánanéztem, és azt találtam, hogy erről a fickóról volt szó, és Benjamin Creme nyilatkozott erről a BBC-nek.
Az ember perzsa - iráni, így belefér a szobrunkba is. Múlt alkalommal beszéltünk arról, hogy a Perzsa Birodalom és a perzsa kultúra ott van, Irán ma kulcsfontosságú.
Vannak még jelentkezők - legalább öt - erre a messiási címre. Nagy a sorállás arra, hogy ki váltja meg a világot, de nem mindegyiket menedzselik ilyen magas szinten. Illetve az az ember olyan ígéreteket tett, ami a számomra eléggé ijesztő, tehát hitelesnek gondolom az ő szándékát.
Miközben mi itt ücsörgünk és tanulunk az életről, és növekszünk, addig a túloldalon is elég nagy az aktivitás. Benjamin Creme 80 év feletti, tehát nincs túl sok ideje. Olyan állításokat mondtak, amiket nem lehet 30-40 évre elhúzni prestige veszteség nélkül. Időszerű ez a téma.
Schlingloff Sanyi
Két héttel ezelőtt részvettünk egy konferencián, Nován. Ez a kaposvári gyülekezet által szervezett mini konferencia a környező közösségeknek, de leginkább a kaposvári gyülekezetnek. Nagy öröm és megtiszteltetés volt ott lenni. Rendkívül jó volt. Miközben a kaposvári nagy konferencia - ahova az egész budapesti gyülekezet, vidéki gyülekezetek, sőt külföldiek is jönnek - tényleg egy életet változtató alkalom, addig ezek a kisebb konferenciák sokkal családiasabbak, sokkal közvetlenebbek. Rengeteg lehetőség van arra, hogy beszélgess emberekkel.
Az üzenetek nem kevésbé szellemiek, mint egy nagy konferencián, de aztán a lehetőséged sokkal nagyobb arra, hogy azokban elmélyülj, hogy beszélgess emberekkel, hogy barátságokat köss, hogy megismerj másokat közelebbről, hogy pihenj picit. Más. Azt vettük észre, hogy Isten adott néhány olyan gondolatot, ami sorsfordító volt. Olyan gondolatokat, ami gyökereiben változtatja meg a viszonyulásunkat egymáshoz, Istenhez, a szeretethez.
Nem új tanokat akarok hirdetni - ne értsd félre -, hanem mindössze néhány, általunk eddig is ismert gondolatot megláttunk, megértettünk mélyebben. Erről szeretnék most beszélni, mert azt gondolom, ez olyasvalami, amit nektek is hallanotok kell.
Az egyik gondolat az, hogy az élet nehéz. Ezt tőlem hallottátok már. Itt ezen a találkozón nem egy olyan üzenetet hirdetünk, ami egyfajta gyors, kevés vízben elkeverhető boldogságrecepttel azonnali megváltást ígér a mindennapok minden bajából. Pedig ez az üzenet jó lenne. Tudom, hogy azt szívesen hallanátok. Nagyon sok ember ezért megy el önfejlesztő tanfolyamokra, és ezért csinál dolgokat, mert szeretné az életét most könnyebbé tenni. Nem is lehet neheztelni emiatt, én is szeretném ezt. Viszont a valóság az, hogy az élet nehéz.
Isten nem is ígérte a Bibliában, hogy könnyű lesz. Ígért más értékeket, amik nem csak ellensúlyozzák, de kiemelnek minket ebből a nehézségből, de magát a nehézséget nem szűntetik meg. Ez az üzenet némileg ellentmondó azzal az üzenettel, amivel minket felneveltek, amivel a világ felnevelt minket, az iskola, a kultúra, az álmaink, a céljaink.
Minden ember egy ponton boldogságra vágyik. Ha sikeres leszek az életben, ha az élet megadja nekem azt, amit jogosan várok tőle, akkor boldog kéne, hogy legyek. A boldogság alatt nem a bibliai definícióját értem, hanem azt gondolom, hogy amikor a világ azt mondja, hogy boldog, akkor arra gondol, hogy a körélményei olyan módon kedvezően alakulnak, hogy mindenféle belső tartás, meggyőződés, belső erő nélkül a körülményekre mintegy reagálva, egyszerűen visszatükrözve őket, egy érzelmileg pozitív, örömmel teli, úgymond boldog állapotba kerülök. „Mulattass engem és boldog leszek, kényeztess engem és boldog leszek. Add meg mindazt, amit elképzelek, amit a szívem kíván, és boldog leszek. Ez a boldogság."
Urald a körülményeidet - ez a receptje a világnak - szedd össze magad, tanulj, légy bölcs, és ne engedd, hogy a körülmények uralkodjanak rajtad, mert akkor boldogtalan leszel, hisz a körülményekhez kéne neked alkalmazkodnod; hanem te urald a körülményeidet és ilyen módon - ha teljességre jutottál ebben a munkában - boldog lehetsz. A körülményeid olyanok lesznek, amilyeneknek szeretnéd őket, és aztán a szíved csak ezekre válaszol, ezekre reagál, és gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra boldog lehetsz.
2Kor 6:1 fogalmaz meg olyan dolgokat, amik nem nagyon férnek bele a mi boldogságképünkbe, a mi „Isten szeret minket, Isten gondoskodik rólunk, Isten a javunkat akarja" elképzelésbe.
2Kor 6:1 Vele együtt munkálkodva intünk is titeket; úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét.
Az a gondolat, hogy „mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét" picit zavarba ejtő, mert ez azt jelenti, hogy kaphattam hiába is. El tudod-e képzelni, hogy te kapsz kegyelmet Istentől és hiába kapod? Kapsz ajándékot Istentől és hiába kapod? Hogy történhetne ez meg? Szerintem úgy, hogy nem használod. Szerintem úgy, hogy félreérted. Szerintem, hogy megkaptál valamit, és hiába kaptad, mert nincs a javadra, nem fordítod a javadra. Ez a legjobb szó: nem használod. Azt mondja: éljetek úgy, mint akik nem hiába kaptátok.
2Kor 6:2 Mert ő mondja: "A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"
Persze, ez szól arról is, hogy térj meg. Szól arról, hogy ha még nem vagy Jézus Krisztusban hívő ember, akkor ez az első lépés. Úgy értem, a kereszténység erről szól. Elfogadod Jézus Krisztust, mint a személyes megváltódat. Ő maga a kegyelem. A kegyelem meg nem érdemelt ajándékot jelent. A görög szó khárisz, ami jótétemény, amely az adományozó jelleméből fakad, és érdem nélkül kapja az ajándékozott. Az örök életet, az Istennel való kapcsolatot, az áldást, a vezetettséget, és mindazt, ami ezzel jár, nem jócselekedetekért, nem valamilyen érdem alapján kapja az ember, hanem ajándékként.
- Kéred?
- Hát? Hol az apró betűs rész?
- Az nincs. Van, de nincs. Igazából az ajándék szintjén nincs.
- És akkor mit kell csinálnom?
- Elfogadni.
- Hogyan?
- Igent mondasz szívből, őszintén. Elhiszed, hogy ez igaz.
- Mennyire?
- A nullánál jobban. Ma van a kegyelem napja. Ma van az üdvösség napja. Fogadd el!
- OK. Elfogadtam.
Mi már elfogadtuk. Nagyszerű. Örök életünk van. Viszont Isten ajándéka, Krisztus, az Ő élete nem csak egy egyszeri megoldás, hanem valami, amit folyamatosan elfogadva, végigkísér minket az életünkön. Megoldás volt arra, hogy örök életünk legyen, de megoldás a vállalkozásunkra, a lelki bajunkra, a magányunkra; megoldás mindenre.
Most van a kegyelem napja. „Mi legyen a megoldás az életemre ma? Ma, most, keresztényként újjászületve - tudom, hogy megyek a mennybe, de ma depressziós vagyok - mi a megoldás?" Krisztus azt mondja: „Ma van a kegyelem napja. Ma van az ajándékozás napja. Ma adom Magamat neked. Lehet, hogy félreérted. Lehet, azért nem fogadsz el Engem megoldásként ma, mert van egy képed, amibe az a módszer, az a mód, ahogyan Én segítek neked, nem illik bele. Lehet, hogy boldogságra vágysz, de Én boldogságot sose ígértem neked. Nem azon a módon, ahogyan te számítasz rá." Azt mondod: „Elfogadtalak, és semmi nem változott! Elfogadtalak, és nem fizetted ki a villanyszámlámat! Elfogadtalak, és nem hoztad a nagy Őt! Elfogadtalak, és még mindig érzem ezt a szívfájdalmat! Elfogadtalak, és ..."
Pál azt mondja:
2Kor 6:3-4a 3Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, 4hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái:
Isten szolgái: ezek vagyunk mi, és itt van egy tényleg zavarba ejtő felsorolás:
2Kor 6:4b-5 sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, 5verésekben, bebörtönzésben, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben,
Ezek biztosan nem részei a mi boldogság fogalmunknak. Neked szerepelt a listádon, amikor uralni akartad a körülményeidet, hogy ezeket majd beleolvasztod? Ezek nincsenek közte. Ez azt jelenti, hogy Isten gyötörni akar minket? Nem! Azt mondja, hogy az Ő módszere az életre nem a körülményeinktől való függés módszere. Akár úgy, hogy átalakítod a körülményeket és aztán jó körülményektől függsz; akár úgy, hogy a körülmények mennek a maguk útján, rosszak és úgy függsz tőlük.
Ő azt mondja, hogy ne függj tőlük egyáltalán. „Én egy másik irányba vezetlek téged." Pállal megtörténhet, hogy megverik, hogy nyomorúság éri utol, hogy szükségben van, hogy tűrnie kell, és azt mondja: „Ettől függetlenül Isten szolgája vagyok. Ettől függetlenül az életem teljes. Ettől függetlenül van egy olyan életem, ami ha neked is meglenne, akkor minden problémád meg lenne oldva. Csak másképp." Látjuk-e ezt? Értjük-e ezt? Aztán felsorol más dolgokat is:
2Kor 6:6-7 6tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szent Szellemben, képmutatás nélküli szeretetben, 7az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel,
Ez a felsorolás már jobban hangzik: ismeret, Isten ereje, képmutatás nélküli szeretet. Ezek már értékek. Viszont olyan értékek, amit Istentől elfogadva, magunkévá téve egy belső érték-csomaggá válnak; belső tartássá, jellemmé, gerincességgé. Az ismeret valami olyan, amit kaptam, elfogadtam, magamévá tettem. Isten ereje az valami, amit kaptam, elfogadtam, magamévá tettem. Aztán az enyém.
Igazi szeretet az valami, aminek belülről kell jönnie. „Nem akkor szeretlek, ha kedves vagy hozzám - arra a világ is képes -, hanem szeretlek, mert van bennem szeretet feléd akkor is, ha nem vagy velem kedves. Ez nem függ a körülményektől. Ez nem a körülményekre adott válasz, hanem a körülményektől független viszonyulás, amely belülről fakad. Nem biztos, hogy a te erődből. Isten erejéből, amelyet te elfogadtál, de akkor is - úgymond a világban élve - egy belső érték, Istenre nézve egy külső érték; Istentől elfogadott, de a világ felé nézve egy belső érték.
2Kor 6:9-10 9mint ismeretlenek és jól ismertek, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, 10mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.
Itt rakja össze a kettőt: szörnyű külső körülmények, hihetetlen belső értékek és tartás. Aztán a valós élet az, hogy a körülmények szorongatnak, de nem szorítanak be, szomorkodunk, de nem vagyunk elhagyatottak. Itt sorolja: „mint megfenyítettek és meg nem öltek, 10mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük - kívül -, és akiké mégis minden." - abból, amijük megvan belül. Egy másik módszer, amely - ahogy Pált nézem - valóságos, és ténylegesen működik. Ez annyira különbözik attól, amire minket kiképeztek. Amit várunk. Ahogy keresztényekké lettünk, nyílván Istenre is ráakasztottunk, mint elvárást - hiszen ebben nőttünk fel.
Egész gyerekkoromban arról álmodtam, hogy egyszer majd minden csodás lesz körülöttem. Egész huszonéves koromban azon dolgoztam, hogy elkezdjem uralni a körülményeimet. Harmincévesen úgy éreztem, hogy majdnem célnál vagyok és uralni fogom a körülményeimet és boldog leszek. Lesz időm, lesz pénzem és az élet olyan lesz, amilyenre mindig is vágytam. Most, negyven felett azt gondolom, hogy ez egy rémálom, de legalábbis lázálom. Hiábavaló küszködés. Soha nem fog megtörténni. Soha!
Ez egy olyan cél, olyan elképzelés, amit a világ tanított nekem, nem Isten tanította. A világ tanította, és én keresztényként is játszom. Sőt, Istenre vetítem. Azt mondom: „Istenem, ha szeretsz engem, akkor változtasd meg a körülményeimet! Akkor tégy engem boldoggá! Akkor tegyél egy olyan környezetbe, amelyben nincs szükségem az igazság ismeretére, nincs szükségem szeretetre, nincs szükségem hosszútűrésre, nincs szükségem arra a jellemre, arra a gerincre, amely kifejlődik abból, hogy elfogadok Istentől, és belülről megváltozom; ahol erre nincs igazán szükség, hanem ahol csak a szívemből élve az, aki vagyok, válaszolok az engem körülvevő ölelő, dédelgető, kedves, édes körülményekre. Tégy engem boldoggá! OK, nem kell a nap huszonnégy órájában, de azért gyakran. Elég sokszor ahhoz, hogy az élet ilyen módon élhető legyen."
Azt mondom ezzel, hogy Isten soha nem fogja a körülményeimet megváltoztatni? Soha nem fog látható, látványos, a körülményekben megmutatkozó győzelmeket adni? Nem! Dehogyis mondom! Azt viszont biztos, hogy mondja: nem ez az elsődleges győzelmünk. Azt biztosan mondja: „Ha a körülményeidet változtatnám meg, akkor megrabolnálak attól a tartástól, attól az élettől, attól a hatalomtól, amit jelent, hogy az Én erőmmel a körülményeidtől függetlenül tudsz élni. Úgyhogy első lépésben nem nyúlhatok a körülményeidhez, hacsak nem úgy, hogy rontom őket. Első lépésben nem kényeztethetlek el, nem tehetlek boldoggá, mert akkor tönkreteszem a jellemedet. Akkor megrabollak attól a jellemfejlődéstől, amit minden gyermekemnek kívánok, és amit te is kívánnál magadnak. Attól a jellemfejlődéstől rabolnálak meg, ami igazán szabaddá tenne téged a körülményeidtől, önmagadtól, elképzelésektől." Amely egyetlenegy függést engedne meg az életedben, az Istentől való függést, az Ő szeretetétől való függést.
Az viszont nem függés, mert az Ő szeretete biztos, az Ő szeretete állandó. Ő ezt az egyet soha nem fogja elvenni tőlünk. Ha mi ebben teljesek lehetünk, akkor teljesek vagyunk. „Ha előbb tennélek boldoggá, vajon te akarnád-e tanulni a körülményektől független teljességet?" Lehet, hogy akarnád, elméletileg. „Egy édes, drága gondolat lenne, hogy majd egyszer beiratkozom egy hosszútűrés képző egyetemre, és majd könyvekből szépen megtanulom, hogyan tűrjünk hosszan, miközben teljes, gondtalan nyugalomban, édes, simogató, hízlaló boldogságban élek." Nem történik meg.
Isten azt mondja, hogy előbb tanuljuk meg, előbb változzunk meg, előbb váljunk azzá az emberré, aki képes a hosszútűrésre, és utána, amikor már szabad vagy, már élsz, már teljes vagy - ezt értsd jól: Krisztusban, és csak benne, csak Vele -, és már azt mondod: „A körülmények? Hát, Uram, itt van ez a büdös hal a szobámban. Büdös, most is érzem, de már nem idegesít annyira. Már nem csapkodok pánikban. Nem török, zúzok. Nem vagyok depressziós miatta. Nem vagyok semmi miatta. Igazából azt mondom, hogy Uram, csodás vagy, és amim van Veled, az nagyszerű. Még csak nem is arról szól, hogy ha választanom kéne, hogy eltűnjön a büdös hal vagy Te tűnj el, akkor Téged választanálak, és inkább tűröm a büdös halat. :-) Nem! Ez szóba sem jön! Tudom, hogy Te úgy is eltűntetheted a büdös halat, hogy Te is itt maradsz. Nem erről van szó! A figyelmem annyira Rajtad van, a hálám, a nagyra értékelésem Veled olyan nagy, hogy csak megfeledkeztem egy időre a büdös halról. Most, hogy mondod, látom, hogy még mindig itt van. Esetleg, ha gondolod, tűntesd el. Viszont, mit is mondtál arról az előbb, hogy szeretsz?" Így az értékrend annyira át tud alakulni, annyira valós megoldást találunk Vele, amit sehol máshol nem láttunk eddig. Azt vettem észre, hogy ilyenkor egyszercsak eltűnik a büdös hal. Sőt, új lakásban találod magad. Sőt, a körülmények egyszercsak elkezdenek édesek, simogatóak lenni, és zavarba ejtően giccsessé válni.
A feleségemmel és a gyerekekkel játszottunk. Fociztunk. Bendzsi még most tanul járni, de a labdát már rúgja. Zozi is. Fociztunk egy nagy focipályán. Az egész olyan romantikus kép volt. Boldog család. Szökdelünk a zöld fűben a gyerekekkel. Kacagunk. Az egész olyan gyönyörű volt. Frank elsétált a hátunk mögött: „Na, azért ez már giccses!" :-)
Azt látom, ha megtanultuk a lényeget, Isten nem kicsinyes. Istennek semmi célja nincs abban, hogy „büdös halakkal" éljünk állandóan. Az a célja, hogy embert faragjon belőlünk; hogy megértsük, hogy vannak a dolgok igazán.
Azt tanultuk, hogy boldogoknak kéne lennünk, Isten pedig sosem mondta, hogy ilyen módon boldognak kell lenned. Ő szeretetet ígért és nem boldogságot. Mi voltunk azok, akik ezt a kettőt összekapcsoltuk. Ez az üzenet lényege. Lehet, hogy erről többször is fogunk beszélni. Ennek a különbözőségnek, a szeretet és a boldogság közötti különbségnek és annak a ténynek, hogy Isten szeretete nem tartalmazza a boldogság ígéretét, olyan sok kihatása van, annyi származtatott következménye van a gondolkodásunkban és az életünkben, hogy erről biztosan kell, hogy beszéljünk.
Isten szeretetet ígért. Az Ő szeretetében nincs ott a boldogság ígérete. Isten szeretetet vár tőled. Azt mondja, hogy ne tartozzatok senkinek semmivel, csak a szeretettel. És ebben mi azt halljuk, hogy ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást boldoggá tegyétek. Miért? Mert egyenlőségjelet tettünk a szeretet és a boldoggá tétel között. „Isten szeret engem, azaz boldoggá fog tenni." „Nekem szeretnem kell a feleségemet / férjemet, azaz boldoggá kell tennem." „Nekem szeretnem kell a gyerekeimet - ez a legrázósabb -, azaz boldoggá kell tennem őket. Próbáltál már egy gyereket boldoggá tenni? Elmebeteg próbálkozás! Főleg egy kislányt! :-) Ne viccelj! Ő sem tudja, hogy miért sír! Fogalma nincs róla, hogy miért van kibukva. Mégis úgy ki van bukva, hogy az őrület! Olyan boldogtalan, hogy nem tudsz mit csinálni. Te ezen a ponton úgy érzed, hogy szeretned kell, el kell érned, hogy ne sírjon, ne érezze rosszul magát. A körülményeit valahogy meg kell változtatni, hogy boldog legyen. Isten is parancsolta. Micsoda anya / apa vagyok én, hogy nem teszem boldoggá a gyerekemet?" Normális anya / apa vagy. Hé! Ki mondta neked, hogy a gyereked boldoggá kell tenni?!
Tudom, hogy így vérlázítónak érzed a gondolataimat - micsoda kemény beszéd ez, csak egy férfi mondhat ilyet; persze, hogy boldoggá kell tenni -, de ha boldoggá teszed, tönkreteszed. Mondhatom így? Elpusztítod! Szó szerint elpusztítod. Mit gondolsz, az ördög miért tanította ezt nekünk? Azért, mert el akar pusztítani! Ezt olyan édes üzenettel teszi meg, amit olyan könnyű benyelni, mert ez tetszik nekünk. „Tegyél engem boldoggá! Hadd váljak egy gerinctelen, gyenge senkivé, akit az első szél elvisz, csak hadd legyek boldog egy picit! Kényelmes legyen az életem, és amint változik valami, pánik van. Semmi erőm nincs arra, hogy szembenézzek azzal, hogy most a dolgok megváltoztak."
Mit tesz a boldogság iránti elkötelezettség? Gyengévé tesz. Végletesen kiszolgáltatottá tesz! Rabszolgává. Valamihez hozzákötöm magam, ami fölött nincs hatalmam: a körülmények. Nincs hatalmam uralni a körülményeket. Istennek van hatalma. Ő megteheti. A menny - azt gondolom - erről fog szólni részben. A menny egy olyan környezet lesz, ahol a körülmények is szolgálni fognak minket. Ott már bevégzettek leszünk. Ott Ő már elvégezte azt a jó munkát, amit kellett. A jellemünk kiformálódott. Olyanok leszünk, mint Krisztus, szerető lények. Ám addig a boldogság ilyen formája iránti elkötelezettség egyenes akadálya a jellemfejlődésnek, a szerető emberré válásnak. Ezer csapdába visz bele.
Egy konkrétum. Amikor te boldoggá akarod tenni a gyerekeidet, többnyire az a következménye, hogy kinyírod őket. Persze, nem valóságosan, de nagyon közel jutsz hozzá. Miért? Mi történik? Az történik, hogy te szeretni akarod őket, és szereted is őket. Viszont a szeretetet összekevered a boldogsággal. Azt mondod, ha szeretem őket, boldoggá kell tennem őket. El kell érnem, hogy anélkül, hogy bármi féle önmegtartóztatást, tűrést, türelmet, fegyelmet tanulnának, érezzék jól magukat. Persze, ez nem ennyire szélsősége, fegyelem is kell, „Jól kell, hogy érezzék magukat! A gyerek sír, akár tízperce, ott valamit tenni kell. Az dráma." Nem az! Mégis annak érzed. Ezt az üzenetet küldi, úgyhogy elkezdek cselekedni, és elkezdek egy lehetetlen küldetést végrehajtani, amely lehetetlen küldetés a kötelességem, és amelyet végrehajtva hihetetlen mennyiségű energiát kell befektetnem.
Lemondok a saját nyugalmamról, lemondok a szabadidőmről, lemondok az elmém szabadságáról. Minden erőfeszítésemmel azon dolgozom, hogy egy másik lény - az én gyerekem - boldog legyen. Olyan nagy árat fizetek ezért - egy hét, két hét, egy hónap, három hónap, egy év, ... -, amivel nem bírtam. Túlköltekeztem. Olyan árat fizettem, amilyen vagyonom nem volt.
Kizsákmányoltam magam és az én lelkem egy vákuumba került, ahol már nincs kapacitása semmire. Teljesen kizsigereltem magam, az idegösszeomlás határán vagyok, és közben a gyerekem nem lett boldog. Én a véremet adom, mindent odaadtam, hogy működjön, és mégsem működik. A gyerekem azt üzeni, hogy te vagy a legteljesebb kudarc az egész világon. „Te szeretsz?! Hát, még mindig sírok! Egyre jobban sírok." Miközben a boldoggá tételen dolgoztam, elfelejtettem megtanítani a gyereknek, hogy tűrjön, hogy legyen fegyelmezett, hogy félje a szüleit.
Ő csak éli ki a maga boldogtalanságát, ami elkerülhetetlen. És neked, aki már mindent odaadtál, egy ponton elpattan a húr. „Kész, nem bírom tovább!" A nagy szeretet, a nagy boldoggá tétel átcsap a régi bűnös természet fékezetlen kifejeződésébe. „Nem bírom ezt a gyereket tovább! Hogy lehetsz ilyen állat!" És kivégezzük a gyereket szavakkal, tettekkel, amivel lehet. Ahogy magunkra eszmélünk, hogy mit tettünk, és szörnyűséges bűntudat következik; és újabb erőfeszítés a boldoggá tételben. Tökéletes. Az ördögnek nem kell minden nap dolgoznia a családodban. :-) Beül a moziba. A lelátón ül és szurkol: „Hajrá anyuka! Hajrá apuka!" , és nézi az önpusztítás dicstelen színjátékát. Jó ez?! Pedig csak ennyit mondtunk: szeretet = boldogság. Szeretni annyi, mint boldoggá tenni.
Olvastad 1Kor 13-at valaha? Olvastad?! Mégis azt hitted, hogy a szeretetben benne van a boldogság? Nován ezt játszottuk:
- Szeretlek. - mondja Isten.
- Oh, boldoggá fogsz tenni!
- Nem! Nem, Sanyi. Szeretlek. Szeretni foglak.
- Igen. Boldoggá ...
- Nem. Szeretni ...
- Igen! Tudtam, hogy boldog leszek.
- AAAaaah... Nem. Szeretni foglak.
És én semmi más nem hallottam, csak azt, hogy boldog leszek. Az elkövetkezendő 5 éves keresztény életemet úgy élem, hogy kiérdemlem a boldogságot. Megteszek Istennek mindent. Elmegyek evangelizálni, járok a gyülekezetbe, leszokok a dohányzásról, olvasom a Bibliámat rendszeresen. Azért, mert Isten megígérte, hogy dolgozni fog a körülményeimen, és nem akarom eljátszani ezt az ígéretét. Megint beleteszek nagyon komoly energiákat abba, hogy méltó legyek erre a boldoggá tételre. Aztán Isten - ahogy ígérte - szeret, de boldoggá nem tesz, én kizsigereltem magam a nagy megfelelésben, és egy ponton - ugyanúgy, ahogy kibuktam a gyerekeimmel - kibukom Istennel.
Van sok ember, aki arra számított, hogy Isten majd fogja és a szája íze szerint formálja a körülményeket, ma már nincs itt. Keresztény volt 1 évig, 2 évig, 5 évig, addig bírta, nem jött be a számítása és elment csalódottan, mondván: ezt is kipróbáltam. Honnan jött ez? Egy hamis elképzelésből. A boldogság iránti elkötelezettségből.
Ugyanígy férjek. Ez az én történetem. Én ezt elhittem. Nem Istenre vetítettem, hanem magamra vettem, és azt mondta, hogy nekem boldoggá kell tenni a feleségem. Akkor vagyok jó férj, ha szeretem őt. Tartozom neki a szeretettel. Akár az életem árán is boldoggá kell őt tennem. Szerinted ez lehetséges? Lehetséges úgy, hogy Isten esetleg pont az ellenkezőt csinálja? Dolgozik a feleségem jellemén és az én jellemfejlesztésemen, épp zúzza szét az életünket, én meg azt gondolom, hogy az egyetlen sikerpont az, ha ennek ellenére képes vagyok boldoggá tenni őt. Ugyanaz lett a következménye. A véremet adtam, teljes volt a kudarc, minden energia elfogyott és előjött az állat. A feleségem túlélte. :-) Viszont épphogy csak. Félelmetes csapda.
A szeretet amúgy is egy emberileg lehetetlen fogalom, de ha összekötöd a boldogság kényszerével, akkor az önkínzásnak egy rendkívül kifinomult módjává válik. Nem csoda, hogy az emberek ezzel az elképzeléssel nem akarnak szeretni. Azt mondják, hogy a szeretet nehéz dolog. Nem az! 1Kor 13-ban csupa szabad dolog van. Csupa olyan dolog van benne, amihez ha nem teszed hozzá a boldoggá tétel kényszerét, akkor csodálatos hozzáállás. Akkor élvezetes. Akkor szinte magától megy. Csak szeretni kell Istent. Csak hagynod kell, hogy Isten szeressen, és a szeretet magától megy.
Mi a szeretet és mi nem az? Tisztáztuk, hogy a szeretet nem egyenlő a boldogság ígéretével vagy a boldoggá tétel kényszerével. 1Kor 13 eleje zavarba ejtő alapvetés:
1Kor 13:1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
A zengő érc vagy a pengő cimbalom egy szépen szóló halott dolog. Nincs benne semmi. Tehát én boldoggá teszem a feleségem, szépen csengek, de szeretet nincsen bennem, akkor halott vagyok, nincs bennem élet.
1Kor 13:2 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.
Ez is eléggé szélsőséges. Nem is csoda, hogy annyira boldoggá akartam tenni. Nehogy kiderüljön, hogy nincs bennem szeretet, mert akkor semmim nincs. Akkor gáz van! Pontosan fogalmaz. Nem azt mondja, hogy ha nem szeretsz, akkor semmi vagy; hanem, ha szeretet nincsen benned, semmi vagy. Ez egy másik kép. Egy üveg víz. Nem azt mondja ennek az üvegnek, hogyha nem fakasztasz vizet, semmi vagy, hanem azt mondja, ha nincs benned víz, semmi vagy. A víz nem az üveg produktuma. A szeretet nem a te produktumod.
Te nem vagy jó ember. Ezt főleg a nőknek mondom. Ti azt hiszitek, hogy jó emberek vagytok, hogy ti szerető lények vagytok. Nem vagytok! Gonoszak vagytok! Csak úgy, mint a férfiak. Tényleg. Régi bűnös természeted van, amivel Isten semmit nem tudott kezdeni, csak kinyírni tudta. Azért, mert a ti lelki szükségeitek közelebb állnak a szeretet elfogadásához, és ezért többet foglalkoztok a szeretettel, de többnyire nem az eredetivel.
Pont a női szeretet az, amely ha csalódás éri, hamarabb válik gyűlöletté, hisz többnyire arról szól: „Persze, én tudom, hogy boldoggá kell tegyelek, boldoggá is teszlek téged is, a gyerekeket is, mindenkit, de ugye engem is boldoggá teszel?" Nem! Nem és nem is kell. „Na, még mindig szeretsz?" „Meggondolom!" Ne legyenek illúzióid. Ha ez a fajta szeretet nincsen benned, semmi vagy. Csak úgy, mint mi, férfiak. Csak a férfiaknál látványosabb, mert mi be is valljuk, hogy képtelenek vagyunk rá.
1Kor 13:4 A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik ...
Türelmes. A következőt lásd: Isten feléd, te azok felé, akiknek tartozol vele. Isten türelmes veled. Azt kell látnod, hogy amikor Isten szeretetről beszél, akkor valami olyasmiről beszél, ami Ő feléd. „Nem elsősorban tőled várom ezt - mondja - hanem azt halld, hogy Én vagyok ilyen veled. Én veled türelmes vagyok. Türelmes vagyok időben, türelmes vagyok minőségben. Mennyire lehetsz szemtelen Velem? Annyira, hogy türelmes vagyok." Milyen sokáig lehetek szemtelen Veled? „Annyira, hogy türelmes vagyok. Soha nem fogok reagálni. Ha teszek veled valamit, ha nevellek, ha fenyítelek, ahogy Zsid 12:6 ígéri, akkor nem azért fogom, mert kiestem a szeretetemből; hanem szeretetből foglak fenyíteni, mint atya a fiát, akit szeret. Nem az lesz, hogy Nekem ezt többet még egyszer nem mondhatod! Már fél órája mondtam, hogy hagyd abba!" Nem, ez nem történik meg. Isten türelmes.
Mit vár Isten tőled? Legyél türelmes! A türelemben hol van az, hogy te megváltoztatod valakinek a körülményeit, hogy boldog lehessen? Hol van? Nincs ott, ugye? Hol van az, hogy majd Isten megváltoztatja a te körülményeidet, hogy boldog lehess? Sehol! Azt mondja: Vagyok veled egy kapcsolatban, amely kapcsolat egy szövetségen alapul, ahol megígértem, hogy sosem hagylak el. Egy vagyok veled örökre. Örökre veled leszek. A kapcsolat minden. Én ebben a kapcsolatban türelmes leszek; de nem mondtam, hogy elkényeztetlek. Azt mondtam, hogy veled maradok. Azt mondtam, hogy megmutatom a dicsőségemet. Azt mondtam, hogy szeretni foglak. Azt mondtam, hogy türelmes vagyok, leszek veled."
Jóságos:
Jak 4:17 Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.
Isten jóságossága akár egy teljes üzenetet megér. Az egy olyan fogalom, amire talán nekünk nincs képünk. Isten kötelezi magát arra, hogy minden jót megtegyen, ami megtehető, és ha nem tenné, akkor az az Ő bűne lenne; mert ez nem csak rád vonatkozik, Isten Igéje Istenre is érvényes. Ő a saját Igéjét önmaga fölé emelte. Azt mondja: ha Én tudnék jót tenni - márpedig Én mindenható vagyok - és nem tenném, akkor az a bűnöm lenne. Isten jó veled.
Úgyhogy ha nem változtatja meg a körülményeidet, akkor az nem jó neked. Ha tehetne azonban valami jót, akkor Ő azt megteszi. Ezt is csinálja. Ő épp a legnagyobb jót csinálja veled. Felnevel. Krisztust adja neked. Türelmesen. Ő jó. És ezzel tartozunk mi is a gyermekeinknek, a házastársunknak. Ez a jó nem szentimentális jóság. Nem olyan jóság, amely nélkülözi az igazságot, a nagy képet.
Egy háborúban mi a jó? Jó halálba küldeni egy katonát? Igen. Meg kell nyerni a háborút. Meg kell menteni az országot, földrészt a pusztulástól. A katonák azért vonultak oda, hogy akár az életüket adják másokért. Te, mint katonai vezető, amikor egy osztagot előre küldesz, és tudod, hogy majdhogynem a biztos halálba küldöd őket, de szükséges, vissza kell hozniuk az információt, még mielőtt az utolsót lelövik, felhívod, hogy igen, a híd még áll. Ez jó volt? Ez jó volt. Kinek volt jó? Milyen szinten volt jó? A teljes igazság szintjén volt jó.
Krisztust kiformálni egy férfiban jelenti azt, hogy meg kell tanulnia az életét adni másokért. Ezért adott a férfiaknak Isten feleséget, hogy a feleségük megölhesse a férfit, és a férfi, miközben a felesége megöli, szerethesse őt. Kinek jó ez? Ez jó! Mert Krisztust ki kell, hogy formálja bennünk Isten. Mert valami nagyobbat akar adni nekünk, mint amit mi terveztünk, képzeltünk, mint ami a kispályás jövőképünkben benne volt.
Ha Isten tehetne valami jót, megteszi. Megtenné. Ha nem tesz valamit, akkor azt azért teszi, mert nem lenne jó, mert pont az ellenkezője lenne. Ezzel a jósággal tartozunk mi is. Ez viszont nem szentimentális, nem kényeztető, hanem Istenre néző, egy nagy képet értő.
Azt mondom: „Uram, fáj a szívem, hogy a gyermekem sír. Szeretem őt, a legjobbat akarom neki. Mit csináljak vele?" Mire Isten csendesen azt mondja: „Hagyd sírni! Minél hamarabb érti meg, hogy nem a világ forog körülötte, hanem ő tanul meg emberré lenni, szerető ember lenni a világban, annál jobb. Minél jobban elkényezteted, annál több minden fogja őt gyötörni, annál több dolog miatt fog sírni. Tíz évesen, tizennégy évesen, huszonnégy évesen, aztán negyvennégy évesen is. Minél hamarabb tanulja meg, hogy Én vagyok neki minden, annál hamarabb lesz szabad és Isten szerint boldog." Viszont az egy másik boldogság. „Mi a jó, amit most tehetnék a gyerekemért?" „Hagyd sírni!" Mindig? Nem, néha tényleg fáj valamije; néha nincs ott a nevelés pillanata; néha csak az kell, átélje, hogy szereted, és közel vagy és vele vagy.
A boldoggá tétel kényszere azonban nem tesz béklyót a cselekedeteidre. Nem a te érzelmeid, nem a gyereked, és nem a feleséged érzelmei uralják az életet, hanem az igazság, a jóság, a türelem.
A szeretet nem irigykedik. Én vagyok Isten - mondja az Úr - és a tízparancsolatból az egyik, hogy ne legyen istened Rajtam kívül. Ez jogos? Ez jogos. Valahol mondja az Írás, hogy féltőn, azaz féltékenyen szerető Istened vagyok. Ez néha picit azt a képet rajzolja elénk, hogy Isten irigy. Isten magának akar minket egészen. Mindent magának akar. Azt mondja, hogy ne legyen Rajtam kívül istened, de nem azt mondja, hogy ne legyen Rajtam kívül semmid. Azt mondja, hogy Rajtam kívül istened ne legyen.
Hány feleséged van? Egy. Ne legyen több rajta kívül! Egy legyen. Hány férjed van? Egy. Ne legyen rajta kívül több! Egy férfi, egy nő egy életre. Egy ember egy Isten örökre. Nincs több istenünk. Lehet házatok együtt, lehet kocsitok együtt, elmehettek világkörüli útra együtt, lehet hobbitok együtt. Isten nem irigykedik. A szeretet nem irigykedik. A szeretet nem sajnál semmi jót a másiktól, amely nem rossz neki.
Van olyan jó, amit te jónak tartasz magadnak, és Isten nem kívánja neked, mert tudja, hogy rossz. És te azt hiszed, hogy irigykedik, azért veszi el a munkádat, azért veszi el a hobbidat, azért veszi el az álmaidat, mert irigykedik. Nem, azért áll ellenük, mert rossz neked. Ha viszont jó neked, akkor Ő együtt örül veled. Ha jó neked, akkor nem irigykedik, csak ne váljon az isteneddé. Erről már sokat beszéltünk.
Istenünk csak egy van. Egy valaki van, akitől végletesen függünk, akit agapé szeretettel szeretünk, és akinek az életét éljük, követjük, akit feltétel nélkül engedelmességgel veszünk körül. A szeretet nem irigykedik. Kérdezem én, hogy „a türelmes, a jóságos, a nem irigykedik" hol ígéri meg, hogy te boldog leszel? Hol ígéri meg, hogy ahhoz, hogy a szeretet valódi legyen, neki meg kell változtatni a körülményeidet úgy, hogy neked mindenfajta belső tartás, mindenfajta meggyőződés, mindenfajta türelem, hosszútűrés nélkül boldog érzéseid legyenek? Nincs ott ez az ígéret. Van ott azonban valami, amit hogyha elfogadsz, ha megértesz, akkor sokkal mélyebb, és sokkal nagyobb érték, mint az a felszínes boldogság, ami közben a félelem egy pillanatra sem múlhat el, hogy mi van, ha megváltoznak a körülményeim.
Erről a témáról még fogunk beszélni. Azt gondolom, hogy két-három üzenetet biztosan ki fog tenni. Mert azt gondolom, hogy az ördögnek az a munkája, ami eleve jellemző rá, hogy a legfontosabb értékeinket nem elveszi - mert elvenni nem tudja őket, nem tudja a szeretetet kivenni az életünkből örökre -, hanem csak össze tudja keverni néhány hazugsággal.
Ezt csinálja a vallásokkal is. Ahogy Konstantin államvallássá tette a kereszténységet, akkor az ördög rájött, hogy nem tudja elvenni a kereszténységet az emberiségtől. Megpróbálta kiírtani az első háromszáz évben, de az nem sikerült. Úgyhogy mit csinált? Azt mondta: belépek a kereszténységbe, és beviszek egy csomó mindent, amivel belülről teszem tönkre. Ezt hívják szinkretizmusnak, amikor összekevernek vallásokat úgy, hogy a végén az ereje az eredetinek elmúlik.
A szeretettel is ezt csinálta. A szeretetbe belekevert egy csomó mindent, aminek nincs helye benne, és amelyet mi elhittünk és ezért gondunk van Istennel, gondunk van a barátainkkal, gondunk van a családunkkal, és gondunk van önmagunkkal, miközben csak elhittünk egy hazugságot. És valami, ami gyönyörű, valami, ami működhetne, valami, ami szabadságot adhatna a mindennapokban, a kapcsolatainkban, valahogy nem működik nekünk. A szeretetben nincs ott a boldogság ígérete. A szeretet nem jelenti a boldoggá tétel kényszerét. Ámen.
Comments