Igehely (történet): Angyali jelenés Máriának, József álma (Lk 1,26-38; Mt 1,18-25)
Aranymondás/kulcsige: Ézs. 41.10: "Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."
Óracél: Lássák meg, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, angyalok is közreműködnek Isten terveinek megvalósulásában.
Fő üzenet, központi igazság: Isten embereket von be terve megvalósításához! Téged is be akar vonni tervei megvalósításába!
Üzenet/téma:
1. Átvezetés, dalismétlés:
Hangulatkeltő játék:
2. Dicsőítés – énektanítás:
3. Ima:
4. Igevers-kincsgyűjtés:
5. A bibliai-igazság beültetése, történet:
Történet:
Előzmények: Évszázadokon át, attól fogva, hogy Isten Ádámnak és Évának megígérte, az emberiség várta a Szabadítót. Próféták jövendöltek eljöveteléről. Az egész templomi szolgálat az Õ eljövetelére és munkásságára mutat. Elérkezett az az idő, amikor az Üdvözítő hamarosan testben eljön a földre! Ezt az időpontot a Biblia az idő teljességének nevezi (lásd Gal 4,4). Már hat hónapja van áldott állapotban Erzsébet, az idős Zakariás pap előre haladott korú felesége. Gábriel angyal Zakariás templomi szolgálata idején mondta meg, hogy fiuk születik.
Lk.1. 26 A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, 27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. 28 Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” 29 Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. 30 Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! 31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” 34 Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” 35 Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. 36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, 37 mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” 38 Ekkor így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” S ekkor eltávozott tőle az angyal.
Mt.1. 21 Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” 22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 23 „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten. 24 József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, 25 de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
Mária* a József* nevű ács* jegyese* volt. Küszöbön állt az esküvő. Galilea kis városában, Názáretben laktak, Józseffel együtt, aki Dávid királynak és Ábrahámnak* a leszármazottja volt. Erről a Lukács 3,23–38-ban és a Máté 1,1–17-ben található nemzetségi táblázatban* olvashatunk.
Mária szintén Dávid házából származott. Erről nem olvasunk szó szerint a Bibliában, de erre következtethetünk a Szabadító* eljöveteléről szóló próféciákból, és a Lukács 3,23–38-ban levő nemzetségi táblázatból. Az is érthető, hogy József a rokonai közül választott magának menyasszonyt, ahogy az abban a korban a zsidó hagyomány szerint szokás volt, néhány kivételtől eltekintve. A nemzetséget lehetőleg tisztán kellett megőrizni! Dávidnak ezek az utódai társadalmilag nem voltak jelentős emberek. Amikor a két törzs országa népét fogságba vitték, az a Dávid királyi házából való hercegeket és hercegnőket is sújtotta. Ezt bizonyítja, hogy József és Mária a megvetett Názáret városba* kerültek.
Mária még szűz volt, azaz még nem volt dolga férfival (még hajadon volt). Feltehetőleg otthon tartózkodott, amikor előkelő látogató érkezett hozzá. Gábriel angyal, aki korábban meglátogatta Zakariást a templomban, így mutatkozott be: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok.” Istennek ez a követe jött Máriához nagyon különös üzenettel. Legelőször is úgy szólt hozzá, mint „kegyelembe fogadott”-hoz: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott” (28.v). Isten kegyelmének részese tehát. Ez azt jelenti, amint a 30. versből is kitűnik, hogy az Úr Máriát ingyen jótéteményben részesíti. „Az Úr veled van!” – vagyis: „Áldott vagy te az asszonyok között.” (42.v.) Hogy mit jelent ez a különös áldás, azt Mária még nem tudta. Ezért fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Gábriel látta, mennyire „megdöbbent” Mária. A megdöbbent itt azt jelenti, hogy Mária félt is, és nagy hatással is volt rá. Az angyal ugyanis azt mondta: „Ne félj, Mária!” Nyugtatta. Aztán megismételte: „Mert kegyelmet találtál Istennél.” Hát nem a fordítottja igaz? Hiszen Isten ajándékozta neki a kegyelmet. Valóban, de hogy még jobban biztosítsa őt erről, azért mondja az angyal, hogy ezt a kegyelmet megtalálta Istennél. Nem tudjuk, de lehet, hogy Mária titokban reménykedett benne, hogy ő lesz majd a Messiás anyja. Ugyanis ő is és József is Dávid családjából származott! Õ, mint hívő leány, jól ismerte a Messiás, a Szabadító eljöveteléről szóló próféciákat. De hogy éppen az ő családjából fog megszületni, azt neki különlegesen is meg kellett mondani. Gábriel angyal tudtára adta, hogy mi is Istennek ez a kegyelme: Mária állapotos lesz („fogansz méhedben”), és fiút fog szülni, akit Jézusnak* nevez majd. Az angyal megmagyarázta, ki lesz az a Gyermek: „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” A „nagy” itt „fenséges”-t, „hatalmas”-t jelent. Mindenki, aki hisz benne, el fogja ismerni, hogy Õ a Magasságosnak, az Úr Istennek a Fia. Istentől Jézus megkapja majd atyjának, Dávidnak a trónját. Dávidot az angyal Jézus atyjának nevezte. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy Õ a megígért Messiás, akiről a próféták szóltak, és akit az Úr Dávidnak is megígért (lásd 2Sám 7,12–16). Ez a Máriának mondott ígéret egyúttal azt bizonyítja, hogy Mária Dávid leszármazottja volt. Hogy Jézus megkapja Dávid trónját, és királyként uralkodik a Jákób házán örökké, megerősíti azt az ígéretet, melyet az Úr Ábrahámnak tett, Izsáknak és Jákóbnak megismételt, és Nátán próféta által Dávidnak adott: Dávid leendő Fia olyan Király lesz, aki örökké uralkodik. Halandó ember nem uralkodhat örökké. A halandó ember bűnös. Az a Király, akiről Gábriel beszélt, isteni és bűntelen lesz. Mária csodálkozott. „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” – kérdezte. Férfi nélkül hogyan szülhetne gyermeket? Ez Máriától nem hitetlen kérdés, hanem felvilágosítást szeretne kapni. Nem annak a jele, mint amiről Zakariás tett bizonyságot (lásd Lk 1,18). Logikus kérdés, ami mögött nem húzódik meg hitetlenség. Gábriel angyal így válaszolt: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” Itt isteni titok előtt állunk: az Ige testté lesz, és közöttünk lakik; az Atya egyszülöttjének dicsősége most láthatóvá lesz (Jn 1,14). (Ez a testté létel, a tény, hogy Isten Fia, mint ember jön a földre, nem emberi közreműködéssel történik. A Szentlélek, Istennek, a Magasságosnak ereje száll Máriára. Mint teljesen ember, minden emberi tulajdonsággal fejlődik Máriában, és születik meg. De szent lesz, bűntelen. Nem tapad hozzá az eredendő bűn. Isten Fia, mint Emberfia jön el. Ha közönséges emberként, ősei – Ádámtól és Évától kezdve – bűnével jött volna a világra, akkor sohasem vehette volna magára népének bűneit!) Hogy mindez hogyan történt, nem kell tovább fejtegetni. Semmit sem tudunk róla mondani, mivel isteni titok. Csak Isten csodatevő hatalmáról tehetünk bizonyságot!
Kérdezés nélkül nyert Mária az angyaltól bizonyítékot Isten mindenhatóságáról. Amit senki sem tartott lehetségesnek, már meg fog valósulni: „Íme, a te rokonod*, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” Mária meghajol Isten akarata előtt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!”
Ezt az „Úr szolgálóleány”-át kétféleképpen is fel lehet fogni. Mária elismeri ezzel, hogy kész Isten akaratát elfogadni; de kinyilvánítja benne Fia istenségében való hitét is. Fia Ura és Királya lesz, ő pedig annak a szolgálóleánya. (Hasonlítsd össze azzal, amit Erzsébet mondott Róla: Lk 1,43!) Gábriel angyal ezután eltávozott Máriától.
Jegyzetek:
Jegyes– Izráelben egészen mást jelentett a jegyesség, mint ma nálunk, hogy téves fogalmuk ne legyen arról, hogy Mária József jegyese volt. Nálunk a jegyesség nem törvényes elkötelezettség, ha valamelyik fél meggondolja magát, bármikor felbonthatja, minden következmény nélkül. Izráelben nem a fiatalok választották egymást, hanem a szülők egyeztek meg, hogy ki lesz a gyermekük párja, vagy ha a szülők már nem éltek, akkor az idősebb fiútestvér vagy nagybácsi stb. döntötte el. Ezt házassági szerződéssel pecsételték meg a fiatalok jelenlétében. Ennek a szerződésnek a megtartása kötelező volt. Ezt követte a jegyesség ideje. Amikor kitűzték az esküvő időpontját, akkor a vőlegény édesapja a kölcsönös megállapodásban rögzített mátkapénzt odaadta a lány apjának vagy rokonának. Az apa kezelte a pénzt, annak a kamatát megtarthatta, de a pénzt nem használhatta fel. Ha a szülők meghaltak, a leány megkapta a pénzt. Ez történt akkor is, ha a férj halt meg. Izráelben majdnem mindenki megnősült. Az „agglegény” szó nem is létezett. Fiatalon házasodtak. A fiú számára a legalacsonyabb életkor a tizenhárom év volt (akkor tette/teszi a Bar Mitswa-ját, lett/lesz a „törvény fia”, lett/lesz férfivá), a lány számára pedig a tizenkét év. Vajon Mária is ilyen fiatal volt-e még, nem tudjuk. (Szólhatunk arról, hogy nem is oly régen nálunk, magyaroknál is hasonló szokás volt. A szülők választottak párt a gyermeküknek. Innen maradt fenn a hajadon leányoknak ez az elnevezése: „eladó lány”, a vőlegény név pedig a „vevő legény”-ből származik. A menyasszony „jegykendő”-t adott a vőlegénynek, a vőlegény szülei „móring”-ot adtak a leány szüleinek. A leány „kelengyé”- jét már kiskorában kezdték gyűjteni.)
Mária– héber alakja Mirjám (keserűség, szomorúság, keserű; ellenálló, lázadó, fegyelmezetlen)
Gyakran előforduló zsidó név. Márián, Jézus édesanyján kívül, még több Máriával is találkozunk az evangéliumokban: Mária Magdaléna (többek közt Lk 8,2); Mária, Márta és Lázár nővére (többek közt Jn 12,1–3); Mária, a Jakab és József anyja (Mt 27,56) és Klópás vagy Alfeus felesége; Mária, János Márk, az evangélium író anyja (ApCsel 12,12); Mária, egy római keresztyén nő (Róm 16,6).
József– „Adjon ehhez Jáhve” „Isten gyarapítson”. Ez a név még kétszer előfordul a Lk 3-ban levő nemzetségi táblázatban (24. és 30. v.). A Lk 2 után Mária férjével többé nem találkozunk. Régi mesterek festményeiken Józsefet mindig idős embernek ábrázolták. Ennek semmi alapja sincs. A Mk 6,3-ban az emberek a názáreti Jézust „Mária fiá”-nak nevezik. Ez azt jelenthetné, hogy József akkor már meghalt (Jézus 30 éves volt), de az is lehet, hogy az emberek emlékeztek arra, hogy Mária már várandós volt, mielőtt férjhez ment. A Mk 6,3-ban szó van Jézus testvéreiről is: Jakab, József, Júdás és Simon, sőt húgairól is. Ez azt bizonyítja, hogy József még évekig élt Jézus születése után. A Mt 12,46–50-ben is olvashatunk Máriáról és Jézus testvéreiről, akik őt keresték. József nincs köztük, ami azt bizonyíthatja, hogy akkor már nem élt.
Dávid és Ábrahám– A Mt 1,1-ben az Üdvözítő nemzetségi táblázata így kezdődik: „Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve.” Miért? Nekik tette az Úr a Messiás eljöveteléről szóló különleges ígéreteit (lásd 1Móz 22,18; 2Sám 7,12 és 16; Zsolt 89,30; Zsolt 132,11).
Nemzetségi táblázatok– A Bibliában levő összes nemzetségi táblázat csak a férfi ágat említi. Néha szó van az utódok között nőről is, különleges megjelölésként. Máté és Lukács is követi ezt a szokást. A táblázat, mellyel Máté az evangéliumát kezdi, Jézus Krisztusé. Ezzel végződik: „József, annak a Máriának férje, akitől JÉZUS született, akit Krisztusnak neveznek.” Máté, mint különlegességet említi, hogy ő Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedéket jegyzett fel, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig (Jekonjás) is tizennégy nemzedéket, és a babiloni fogságba vitel után (Sealtiél) Krisztusig szintén tizennégy nemzedéket. Máté átsiklik néhány név fölött, hogy ne lépje át a tizennégyes számot. A Lukács 3,23-ban azt olvassuk, hogy József Éli fia volt, és az ág Nátánig, Dávid fiáig nyúlik így vissza, akiről a 2Sám 5,14 tesz említést, aki Dávid és Batsúa (Betsabé) fia volt (1Krón 3,5). Az az ág, mely a Máté 1-ben található, Józseftől ennek apjáig, Jákóbig, és aztán a Tizenkéttörzs országának különböző királyain át Salamonig vezet, aki szintén Dávid és Betsabé fia volt.
Azt az ágat, melyet Lukács ad, általában Mária nemzetségi ágának tekintik, aki így Éli leánya volt. Józsefet, Éli vejét Lukács Éli fiának nevezi, úgy, ahogy Naómi is leányának nevezte a móábi Ruthot. A Lukács 3,23 azt mondja Jézusról: „köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié”. József neve után Lukács tehát Mária apjával, Élivel folytatja a nemzetségi táblát. A Máté szerinti nemzetségi táblázat a Károli fordításban mindig arról szól, hogy „nemzette”, tehát biológiai utódlásról szól, míg a Lukács szerinti azt mondja: „fia”. Az új fordítás mindkét helyen a „fia” szót használja.
A Szabadító eljöveteléről szóló próféciák– 2Sám 7,12–16: Nátán próféta azt jövendölte Dávidnak, hogy halála után olyan utódja lesz, akinek a királyságát Isten megerősíti. Dávid háza „állandó lesz” (Károli fordítás), királysága örökre megmarad: „trónod örökre szilárd lesz”. Az ezráhi Étán, a Zsolt 89 költője olyan valamit mond, amit az Úr neki a Szentlélek által sugallt (30.v.): „Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég.” Jer 23,5: „Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban”. A zsidók is tudták ezt nagyon jól, amint az többek közt a Jn 7,42-ből is kitűnik: „Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?”
1Móz.3. 15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.
1Móz.12 Ábrahám (Abrám) elhívatása 1Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. (-1875)
4Móz.24. 17 Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját.
1Móz.49. 10 Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek.
Ézs.11. 1 Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. 2 Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
Ézs.9. 5 Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! 6 Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt! (~ -710)
Jer. 23.5 Eljön majd az idő - így szól az Úr -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban. (~ -600)
Mik.5. 1 Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.
Dán.9. 25 Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét fog eltelni a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és újjáépülnek a terek és a falak nyomorúságos időkben. 26 A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat.
Mt 1.1. Jézus származása: Ábrahám – Izsák – Jákób – Júda – Fáresz – Heszrón – Arám –Amminádáb – Nahson – Szalmón – Boáz (Ráháb) – Óbéd (Ruth) – Isai – Dávid – Salamon – Roboám – Abijjá – Ászá – Jósafát – Jórám – Uzzijjá – Jótám – Áház – Ezékiás – Manassé – Ámón – Jósiás – Jekónjás (babiloni fogság) – Sealtiél – Zerubbábel – Abihud – Eljákim- Azzur – Cádók – Jákin –Elihud – Eleázár – Mattán – Jákób –József(Mária férje) – Jézus (14 – 14- 14 nemzedék)
Názáret– Város Galileában, mely abban az időben a nagy közlekedési utak mellett, egy 350–400 m magas dombon feküdt (gondoljunk csak a Lk 4,29–30-ra, ahol arról van szó, hogy a názáretiek az Úr Jézust elvitték annak a hegynek a tetejére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák a szakadékba). Nátánaél szavakba öntötte az embereknek Názáretről táplált megvetését (Jn 1,46): „Származhat-e valami jó Názáretből?” Az, hogy Jézus Názáretből származott, okot adott azoknak a zsidóknak, akik nem hittek benne, hogy Messiás voltában kételkedjenek. A Messiásnak ugyanis a Mikeás 5,1 szerint Betlehemből kell származnia, de ők nem tudták, hogy Jézus ott született.
Jézus– „Jahve megszabadít”. A Jézus név a Józsué, vagy Jósua, Jésua és Hóséa görög alakja.
Erzsébet, a te rokonod– Erzsébet, Zakariás pap felesége „Áron leányai közül való” volt (Lk 1,5). Mivel Mária unokanővére, az ő anyja is Dávid leszármazottja. A papok számára nem volt akadálya annak, hogy nem a rokonságból nősültek, mert nem kellett arra számítani, hogy az örökség idegenekre száll. A papoknak ugyanis nem lehetett saját birtokuk. Keresztelő János tehát anyai ágon Dávid leszármazottja volt, és közeli rokon, Jézus másodfokú unokatestvére.
Júda egyik városa– Nagyon valószínű, hogy ez a város Hebron lehetett Júdea hegyvidékén, Jeruzsálemtől délre. Hebron volt ugyanis az egyetlen jelentős város ezen a vidéken. Ehhez járul még az is, hogy Hebron papi város volt, ahol Zakariás pap nyugodtan lakhatott.
Comments