Igehely (történet): Jézus kiűzi a kereskedőket a templomból (Mt 21)
Aranymondás/kulcsige: 1Tim. 6.10: "Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak."
Óracél: Jézus számára fontos, hogy tiszteljük Isten szentségét, és nem kedves Őelőtte, aki üzletet csinál az Isten követéséből!
Fő üzenet, központi igazság: Legyenek tiszta szándékaid az Isten előtt!
Üzenet/téma:
1. Átvezetés, dalismétlés:
Hangulatkeltő játék: Ostorfonás, pénzgyűjtés
2. Dicsőítés – énektanítás: Menő az autód
3. Ima:
4. Igevers-kincsgyűjtés:
5. A bibliai-igazság beültetése, történet:
Jézus csendes, szelíd, békés, megbocsátó, ám ez az evangéliumokban sem mindig így van. Ismerkedjünk meg az indulatos Jézussal.
Mt.21. 8 A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. 9 Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.”
Mt.21. 12 Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, 13 és ezt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
Jn.2. 15 Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította.
A Jézus-korabeli Jeruzsálemben a Templom volt az egyetlen hely, ahol nem érvényesült korlátlanul a római hatalom. A rómaiak keserves tapasztalatok árán tanulták meg, hogy van egy hely Júdea provinciában, amelyre a béke megőrzése érdekében soha nem tehetik rá a kezüket, és ez a Templom. Jézus idejében törvény szólt arról, hogy itt a zsidók szabadon bíráskodhatnak, a római hatóságoknak pedig semmilyen beleszólásuk sincs az itt történt eseményekbe.
“Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!”
A kérdés tehát: kié a Templom?
A templomtisztítás nem egy hirtelen felindulásból elkövetett akció volt. Ezt mutatja, hogy Jézus nem csak úgy berohant a tömegbe, hanem először korbácsot készített és azzal zavarta ki az embereket. Mi szükség volt a korbácsra?
A korbácsnak (ostornak) komoly üzenete van. Az Ószövetségben a korbács Isten kezében az ítélet eszköze. Jézus isteni önkijelentése ez. Nem véletlenül kérnek tőle isteni jelet tettei igazolására:
“Milyen jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?” (Jn 2,18)
A Templom személyzete, a kereskedők és az ünnepre érkező zarándokok tehát megkeverték a dolgok rendjét. Ahelyett, hogy megmaradt volna Isten háza is és a kereskedelem háza is a maga funkciójánál, összemosták a rendeltetésüket.
Az igénk utáni versben olvassuk Jézus szavait:
“Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” (Jn 2,19)
Jézus le akarja rombolni a kalmárkodás házát, az igaztalan áldozatot, a képmutató vallásosságot a jeruzsálemi ünneplő közösség életében és a mi életünkben. Meg is teszi ezt Húsvétkor a Golgotán, amikor saját halála és feltámadása által helyreállítja Isten házának, Isten népének rendjét, a régi-új rendet.
Három évvel korábban a templom vezetői megszégyenültek, amikor elmenekültek Jézus elől. Azóta is csodálkoztak ijedtségükön, feltétlen engedelmességükön egy egyszerű, alázatos Ember iránt. Lehetetlennek tartották, hogy méltatlan alárendelődésük megismétlődjék. Most mégis jobban megrémültek, mint azelőtt, sietősebben teljesítették parancsát. Senki sem merészelte megkérdőjelezni hatalmát. Papok és kereskedők állataikat maguk előtt hajtva menekültek színe elől.
Képzeljük el, hogy Jézus ma eljön gyülekezeti házunkba, templomunkba, vagy bennünk szétnézne! Hogyan reagálna? Minek örülne? Isten jelenléte helyeként tekintené ezeket a helyiségeket? Mi tetszene Neki – és mi riasztaná el esetleg?
14 Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. 15 Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: „Hozsánna a Dávid Fiának!” - haragra lobbantak, 16 és így szóltak hozzá: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus pedig így válaszolt nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?” 17 Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
A farizeusok teljesen összezavarodtak és kétségbeestek. Nem tudták megfélemlíteni azt, aki parancsolt. Jézus a templom őrizőjeként lépett fel. Ezelőtt sohasem követelt ilyen királyi tekintélyt. Szavainak és tetteinek sohasem volt ekkora ereje. Csodákat művelt szerte Jeruzsálemben, de még soha ilyen ünnepélyesen, áthatóan. Azoknak az embereknek a jelenlétében, akik látták csodáit, a papok és főemberek nem mertek Vele nyíltan ellenségeskedni. Noha válasza feldühítette és zavarba hozta őket, aznap képtelenek voltak bármi egyebet véghezvinni.
Jegyzetek:
Az Úr Jézust tanítványaival együtt ismét a templomban találjuk. A templomtéren élénk kereskedés folyt. Fellépése kezdetén is haragudott emiatt. (Jn 2,12–22) Persze, hogy előnyösebb volt az áldozati állatokat ott helyben megvásárolni*, mint lakóhelyükről, esetleg több napi járóföldről maguk előtt hajtani. Nem beszélve a más országokból érkező zarándokokról! Mégsem kellett volna a templomtérből vásárteret csinálni. Nemcsak az áldozati állatokkal kereskedtek, de ott folyt a rendkívül jól jövedelmező pénzváltás is. A pénzváltók váltották át a „pogány” római pénzt templompénzre. Ezzel fizették a személyenkénti évi fél siklus templomadót (sékel). Amikor Jézus az árusokat és jószágaikat kiűzte a templomtérről (a pogányok udvarából), a galambárusok székeit és a pénzváltók asztalait feldöntötte, azt mondta: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának* nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.” Ez súlyosabb kijelentés, mint amit Jézus a templom első megtisztításakor mondott. Akkori vádja szerint Atyja házát „kalmárkodás házává” tették. Isten háza imádság háza, nem pedig vásártér. Ezt az emberek nyilván elfelejtették. Nem Istennel törődtek, hanem önmagukkal, a nyereséggel, melyet megszerezhettek. És mire célzott Jézus a „rablók barlangjá”-val? Ez az elnevezés nem csupán a kereskedőkre vonatkozott, hanem azokra is, akik ehhez beleegyezésüket adták busás haszon reményében. A főpapok és írástudók bősz reakciója mutatta ezt. Amikor meghallották, hogy Jézus mit tett, azon tanakodtak, hogy öljék meg. „Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot.” Tudniillik a nép szívesen hallgatta Őt. Ha ilyen népszerű, nem foghatták el nyíltan. Könnyen lázadás törhetett volna ki miatta. És a lázadás veszélyes volt, a rómaiak várható megtorlása miatt. Jézus azon a napon is csodákat tett: vakok és bénák mentek oda hozzá, akiket meggyógyított. A gyermekek lelkesen kiáltozták: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Még az előző napról ismerték ezt a kiáltást, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe. A főpapok és az írástudók megint haragra lobbantak. Hogy merik a gyermekek Őt „Dávid Fiának” nevezni? Ez ugyanis azt jelenti, hogy Ő a megígért Messiás! Nem szabad tőle várni a szabadítást (ez a „hozsánna” szó jelentése)! „Hallod, mit mondanak ezek?” – kérdezték tőle méltatlankodva. Jézus a Szentírásból ismert szavakkal válaszolt: „Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?” (Zsolt 8,3*) Ahogy többször is tette, bibliai textussal hallgattatta el őket. (Gyakran ez a legjobb megoldás az ellenséggel szemben.) Jézus ezután az embereket otthagyva, tanítványaival visszament Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
Állatvásár a templomban– Az emberek szívesen vásároltak áldozati állatot Jeruzsálemben, mivel megtörténhetett, hogy a magukkal hozott állatok útközben megsántultak vagy megsérültek. A törvény szerint pedig csak hibátlan állatokat volt szabad áldozni.
Imádság háza– Az Úr maga nevezte a templomot „imádság házá”-nak: „Mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára.” (Ézs 56,7)
Zsolt 8,3– A textus szó szerint így hangzik: „Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.”
Comments