Skip to main content
Dátum: 
2018.02.10

Zsoltárok 2,7-12

FIAM

A zsoltár első felének csúcspontja Isten Felkentje, aki a Sion-hegyén trónol. Ellenségeinek lázadó tervei meghiúsultak.

A 7. versben a király beszél, Jahve vele kapcsolatos határozatát idézve a 7-9. versekben. A nyilatkozat kezdő szavai a következők: "Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged" (Rev. Károli).

Mivel ezt a zsoltárt Dávid írta, gondolhatunk a 2Sám 7-re, ahol az Úr beszélt Dávidnak a magváról, aki követni fogja a trónon: "Atyja leszek, és Ő a fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem", 14. v. Ez az utolsó mondat világossá teszi, hogy a közvetlen utalás Salamonra, és nem Krisztusra vonatkozik. Izráel királya tehát teokráciában, Isten érdekében és Isten tekintélyével uralkodik, ezért "Isten fiának" nevezhető. Talán párhuzamba hozható ez azzal, hogy az angyalokat is nevezik "Isten fiainak", Jób 38,7. Az angyalok, kötelességük teljesítése közben teljes isteni tekintéllyel cselekszenek - "Én Gábriel vagyok, aki Isten előtt állok", Lk 1,19.

Ebben az értelemben úgy tekinthetjük a 7. vers utolsó mondatát: "ma nemzettelek téged", mint a koronázás napjára történő utalást. De Krisztusnak mint Isten Fiának tekintélye nem az időnek valamilyen pontján kezdődött. A 8. vers az Ő univerzális uralkodására céloz. A 9. verset idézi a Jelenések, jövőbeli uralkodására utalva. Krisztus teljesíti be mindazt, ami az Ószövetségben az ideális királysággal kapcsolatban előképszerűen megjelent.

De az az állítása, hogy Ő Isten Fia, felülmúlja a meghatalmazotti tekintély elgondolását. Ami a legkeményebb ellenállást váltotta ki kritikusai között, az volt, hogy állandóan úgy hivatkozott Istenre, hogy "Atyám". Istent "saját Atyjának" nevezte, Jn 5,18, "önmagát egyenlővé téve Istennel". Ezt mondta: "Én és az Atya egy vagyunk", Jn 10,30. A későbbi vitában azzal érvelt, hogy elfogadhatatlan Őt istenkáromlással vádolni azért, mert ezt mondta: "Isten Fia vagyok", amikor csupán embereket is "istenek fiainak" neveznek a Zsolt 82,6-ban, miközben Őt az Atya szentelte fel és küldte el a világba.

Az arról folyó vita, hogy vajon melyik napra utalt a 7. vers a "ma" szóval, másodlagos fontosságú azzal a ténnyel összehasonlítva, hogy Ő mint Isten örökkévaló Fia, a legfőbb királyi tekintéllyel rendelkezik.

Zsolt 2.7 Törvényként hirdetem, az ÚR mondta nekem: Az én fiam vagy te, ma adtam neked életet. 8 Kérd tőlem, és odaadom neked örökségül a népeket és birtokodul a föld határait. 9 Összetöröd őket vasvesszővel; széjjelzúzod őket, mint egy cserépedényt. 10 Azért, ti királyok, legyetek észnél, és okuljatok, ti földnek bírái! 11 Szolgáljátok az URat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. 12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne vesszetek az úton, mert hamar fölgerjed haragja. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!