Zsoltárok 89,16-25
IZRÁEL SZENTJE
Isten szentsége több mint bármilyen gonosz hiánya. Minthogy "Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség", Isten szentsége minden erkölcsi szépségnek a jelenléte és briliáns kifejeződése. A hamis istenekkel ellentétben, amelyeknek imádása erkölcsileg tisztátalan volt, Izráel Szentje erkölcsi következetességet igényelt népének járásában és imádatában.
Ez a cím Dávid idejében jött használatba. Dávid, noha beszennyezte magát, Isten szíve szerinti ember volt. Legmélyebb sóvárgásai isteni visszatükröződések voltak. Nem csoda, hogy dicsérte Isten igazságát, és énekelt Izráel Szentjének, Zsolt 71,22. Az Isten gondolataiban való osztozás és Isten szentségének dicsőítése elválaszthatatlan.
Dávid Jahve imádatát Jeruzsálemben központosította - így egyesítette a trónt Isten templomával. Ezzel Izráel Szentjének egyedülálló jellegét hangsúlyozta. Ez a boldog nép ismerte az ünnepi örömöt, mivel Jahve orcájának világosságában járt, Zsolt 89,16. Az Ő nevében örvendezve tudtak ujjongani azáltal, hogy az Ő igazságát fejezték ki az életükben, 17. v. Díszük és erejük Jahvétől jött, 18. v., mert védelmük ugyanúgy Őtőle volt, 19. v.
Amíg Izráel járása és imádata erkölcsileg összeegyeztethető volt az Ő szentségével, boldogultak. Az Izráel Szentje cím előfordulásának nyolcvan százaléka Ézsaiás próféta könyvében található. Ott ennek a címnek szava van mind Izráelhez, mind ellenségeihez. Izráel Szentje nyilvánvalóvá tette bűnösségüket, ahogyan Ézsaiás 6. fejezetében olvassuk. Ez a cím felidézi a nemzetnek a pusztában történt lázadását is, Zsolt 78,40. Az Úr szentsége azonban megkövetelte ennek a bűnös népnek a helyreállítását is. Izráel Szentje meg fogja őket büntetni, Ézs 5,25. Végül eléri majd az erkölcsi következetességet is, és Izráelt örömre és dicsőségre vezeti az általános bizonyságtételnek megfelelően: "nagy közöttetek Izráel Szentje!" 12,6. Hogy ezt elérje, végül megvédi majd a népét; akkor elpusztítja azokat a nemzeteket, amelyek ellenségeik voltak és letaposták őket, Ézs 47,3.
Az ezzel a szent Istennel való közösségünk szent életre hív bennünket 1Pt 1,14-17. Ez a megkülönböztető szentség hatásos bizonyságtételt, örvendező életet, igazi szépséget és örök felmagasztalást fog eredményezni.
Zsolt. 89.16 „Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram! 17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. 18 Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is. 19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk. 20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat; 21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt, 22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt. 23 Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt; 24 Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit. 25 És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.”