János 8,12-20; 12,44-50
A VILÁG VILÁGOSSÁGA
A világosság egyike János kedvenc metaforáinak a tisztaságra, szentségre és Isten ítéletére. János, evangéliuma 1. fejezetében a következőket mondja: "Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be..." Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: Ő jött el a világba. 4-5. és 9. v. Máshol megerősíti, hogy "az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség", 1Jn 1,5. János evangéliuma 8. fejezetében olvassuk, hogy az Úr Jézus vallásos ellenségei újra megpróbálják hiteltelenné tenni Őt. Eléje hoznak egy házasságtörő nőt, és felszólítják, hogy foglalkozzon vele. Meg fogja-e erősíteni a törvényt, helyeselve az asszony kivégzését? Vagy félreteszi-e a parancsolat előírásait az irgalmat előnyben részesítve?
Az Úr Jézus páratlan intelligenciával bebizonyította, hogy Ő "a világ Világossága", irgalmat mutatva, ugyanakkor fenntartva a törvényt. Nem kísérelte meg azt, amit a törvényeskedő farizeusok gyakran tettek, hogy kibúvót találjon a parancsolatban. Nem is magyarázta félre a törvény jogos szabályát. Egyetértett azzal, hogy a nőt igazságosan ki lehetne végezni a bűncselekedetért. Ugyanakkor leleplezte a vádlók képmutatását, hogy ők valamennyien megszegték Isten szent parancsait, és hasonlóképpen méltók a halálra. "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ", Jn 8,7. Emlékeztet arra, hogy a tökéletes Istennek van végső joga az ítéletre. Lelkiismeret-furdalás kezdte gyötörni ezeket az embereket, és valamennyien szégyenkezve eloldalogtak. Sajnos nem olvassuk, hogy közülük bárki megbánta a kétszínűségét, és kereste az Urat. Az asszony viszont azt tapasztalta meg, hogy a bűntelen Úr, akinek minden joga megvolt, hogy őt elítélje, irgalmasan szabaddá tette azzal a paranccsal, hogy "többé ne vétkezz". Nem volt már vádoló, aki tanúskodjon ellene.
Az Úr Jézus, miután bemutatta tökéletes ismeretét és szentségét ennek a nehéz helyzetnek a kezelésében, folytatja, hogy önmagát a világ Világosságaként ajánlja, aki képessé teszi az embert, hogy "ne járjon sötétségben... hanem övé legyen az élet világossága", 12. v. Szabadságot ajánl a bűn rabszolgaságából, és felszabadulást, hogy szolgáljuk Istent, ahogy kell. Sajnos, a 12. fejezet világossá teszi, hogy sokan nem törődtek ezzel a hívással, Jn 12,35-43.
Jn. 8.12-20 Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága. Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz. Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem. A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem. Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek. Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.