Skip to main content

08.07 Az Ember

János 19,1-7

AZ EMBER

   Szövegünkben Pilátus bizonyságot tesz az Úr Jézus ember voltáról. Istenségét Ő maga bizonyította nem sokkal ezelőtt, amikor ezt mondta "ÉN VAGYOK". Soha nem szűnt meg Isten lenni. Emberré lett, azzá, ami azelőtt sohasem volt, anélkül, hogy megszűnt volna annak lenni, ami mindig volt.
   Pilátus bemutatott a nemzetnek egy Embert. A neve a Názáreti Jézus. A Zsidókhoz írt levél írója ismételten a Jézus nevet használta. Ennek az Ő emberi nevének a használata összhangban van a papságra való meghatározott kijelölésével: "minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára", Zsid 5,1. Pilátus joggal hivatkozott rá úgy, mint az Emberre.
   A Zsidókhoz írt levél írója bemutatott egy Embert, aki Melkisédek rendje szerint lesz Király és Pap. Abban a tanulmányban a Jézus nevet egyedül először az 2. fejezet 9. versében használja: "azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál... Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált." Ember voltára szükség volt, ha szabadulást akart szerezni és engesztelést biztosítani. A Jézus név ismét egyedül szerepel: "figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, aki hű az Ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában", Zsid 3,1-2. Ember volta feltétlenül szükséges volt apostolságához és papságához. Látjuk, hogy az elszenvedett dolgok miatt meg tud indulni gyarlóságainkon, Zsid 4,15. Később azt olvassuk a keresztyének reménységével kapcsolatban, hogy az bizonyos és rendíthetetlen, "amely behatol a kárpit mögé, ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké", Zsid 6,19-20. Helyet biztosított. Mint ember, az új és jobb szövetség biztosítója lett, Zsid 7,22. Őbenne "bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által" (Rev. Károli). Őbenne felnézhetünk "Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére", Zsid 12,2. Ő "Jézus, az új szövetség közbenjárója", Zsid 12,24. Végül azt olvassuk, hogy "Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett", Zsid 13,12.
   Micsoda Ember Ő!

Jn. 19.1-7 Akkor azért előfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá. És a vitézek tövisből koronát fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst adának reá, És mondának: Üdvöz légy zsidók királya! És arczul csapdossák vala őt. Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom őt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt. Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember! Mikor azért látják vala őt a papifejedelmek és a szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt ő benne. Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.