ApCsel 15,1-11
A SZÍVEKET ISMERŐ ISTEN
Az előző fejezetek megrajzolták Isten kegyelmes elindulását a pogány világ felé. Azok számára, akik Kornéliusz házában voltak, a Szellem ajándéka kétségtelenül megmutatta Isten kegyelmes szándékainak irányát, ApCsel 11,15. Ezt követően Pál és Barnabás szolgálata által az evangélium elterjedt Kis-Ázsiában.
Most "némelyek" azt kezdték tanítani, hogy az üdvösség nemcsak a Krisztusba vetett hittől függ, hanem feltétele, hogy az ember alávesse magát a körülmetélkedésnek Mózes törvényével összhangban, ApCsel 15,1.5. Ez sürgős, egyértelmű és erőteljes választ igényelt; a kegyelem evangéliumának igazi alapja forgott kockán. A jeruzsálemi tanácskozáson Péter beszámolt arról az üdvösségre jutásról, amelyet Kornéliusz és háznépe megtapasztalt. Bizonyságot tett arról, hogy Isten látta a bűnbánó pogányok szívének őszinteségét, és azonnal elküldte Szellemét, mint üdvösségük pecsétjét, ApCsel 15,8. Ez teljesen mentes volt bármilyen szertartástól, mint amilyen a körülmetélkedés, vagy akár a bemerítkezés rendelkezése. F. F. Bruce írja a következőket: "Isten tudott olvasni a pogányok szívében, és látta igaz hitüket. Minthogy Isten elfogadta őket, miért lenne helye további követelményeknek? - Olyan kötelezettségeknek, amelyeket Isten nyilvánvalóan nem követelt meg."
Az üdvösséghez nem elegendő csupán a történelmi tények elfogadása, hanem a "szív" meggyőződése szükséges hozzá: "megtisztítva szívűket hit által", ApCsel 15,9; "szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk", Róm 10,9-10.
Vigasztaló tudni, hogy Isten olvas a szívünkben. Dávidot megakadályozta a templomépítésben, de megdicsérte azért, hogy ez volt a szívében, 1Kir 8,18. Legyünk tehát hálásak arra gondolva, hogy Isten ismeri mindenkinek a szívét, Zsid 4,13.
Ezen kívül félelem nélkül védelmezzük a kegyelem tiszta evangéliumát. Manapság milliók gondolják, hogy a Krisztusba vetett hitet az erkölcsi törvény megtartásával kell kiegészíteni, hogy elnyerjék az örök életet. Következésképpen elutasítják a jelenben meglévő üdvbizonyosság lehetőségét, ami szerintük elbizakodottság. Isten azonban azt akarja, hogy a hívő ember élvezze éppen ezt a bizonyosságot, mégpedig most: "Ha tehát már most megigazított minket az Ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól", Róm 5,9. Azt akarja, hogy tudjuk, hogy örök életünk van, 1Jn 5,13.
Apcsel. 15.7-11 Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: „Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek. A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.”