Skip to main content

1Korintus 3,10-15

ALAP

   Nem kell valakinek építésznek lennie ahhoz, hogy tudja, mennyire fontos, hogy az épület szilárd alapon álljon. Még a tengerparton a homokvárat építő gyermek is tudja, hogy ha az árhullám bejön és alámossa a homokot a vára körül, az egész építmény ledől. Urunk példázatot mondott bölcs és bolond emberekről, akik különböző alapokra építettek. Csak az a ház fog megállni, amely kősziklára épült.
   Ha ez igaz általában az életünkre, igaz magára a Gyülekezetre is. Bizonyosak lehetünk abban, hogy Gyülekezetének építésénél Isten biztosítani akarja, hogy olyan alapra épüljön, amelyen a pokol kapui sem vesznek diadalt. Ami a Gyülekezetet illeti, Isten az igazi hívőknek a történelem folyamán létező Gyülekezetét világszerte Fiának Isten voltára építette. Ennek a Gyülekezetnek az alapja nem annak a hitnek a megvallása, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia, még kevésbé maga Péter, aki meglehetősen ingatag alap lenne. Isten Fiának igazi isteni természete az, amelynek a pokol hatalma nem állhat ellen.
   A ma előttünk lévő igeszakaszban azonban nem Isten egész Gyülekezetéről van szó, hanem inkább a helyi gyülekezetről. Ebben a helyi gyülekezetben Pál ültethetett, Apollós öntözhetett, de a növekedést Isten adta. Amikor pedig a helyi gyülekezet építésére sor kerül, csak egyetlen igazi, egészséges alapot lehet lefektetni, ismét csak magát Krisztust. Minden helyi gyülekezetnek "Jézus Krisztusnak, mégpedig mint megfeszítettnek" üzenetére kell épülnie, nem emberek jó cselekedeteire, hagyományaira, vagy személyükre. Aztán az ilyen szilárd alapra fektetett gyülekezetbe minden egyes építőnek olyan dolgokat kell beleépítenie, amelyek értékesek, amelyek kiállják az idő próbáját és Isten értékelésének tüzét. Pál megadja itt a "csökkenő értékek skáláját". Az arany, ezüst és drágakő azt juttatja eszünkbe, ami értékes, a fa, széna és pozdorja pedig olyan anyag, ami nagyon könnyen tönkremegy. A gyülekezet felépítésében a drága anyagokat jelenti az Isten bölcsességével való foglalkozás, és a romlandóbb dolgot az emberi bölcsességről és filozófiákról való beszéd. Munkánk igazi természetét csak Krisztus ítélőszéke fogja feltárni. Törekedjünk azonban arra, hogy bölcsek legyünk abban, amit teszünk.

1Kor. 3.10-15 Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.