Kolossé 1,15
ELSŐSZÜLÖTT MINDEN TEREMTMÉNY KÖZÜL
Folytatva ennek a fenséges igerésznek a tanulmányozását, szívünket imádat fogja el, látva annak egyetlenszerűségét és fenségét, aki Isten örökkévaló Fia, aki kiszabadított bennünket a sötétség hatalmából, és átvitt Isten szeretett Fiának országába.
A kifejezéssel, amellyel ma foglalkozunk, sokszor visszaéltek azok, akik szerettek volna valamit levonni Krisztus Istenségéből, rámutatva, hogy Ő az első teremtett lény. De az itt használt görög szó, és annak alkalmazása a Szentírásban, ellene beszél ennek a tanításnak.
Az elsőszülöttnek szánt áldást és örökséget az ősatyák leszármazási vonalában sohasem az elsőnek született fiú kapta meg. Izsák, Jákób, József és Efraim kapta meg az elsőszülöttségi áldást, és nem azok, akik elsőként született fiúk voltak. Az Isten által kiválasztott fiúk nyerték el azt a helyzetet és áldást. Izráelt Isten elsőszülöttjének nevezik nemzeti értelemben, amely Istentől áldásokat kapott, a világ összes nemzeténél többet, 2Móz 4,22.
Az Úr Jézus Krisztus, aki egyenrangú és örökké együtt létező Istennel, ki van jelentve minden dolog örökösének, Zsid 1,2; neki adatott minden hatalom, Mt 28,18; minden ítélet az Ő kezébe van letéve, Jn 5,22, és az egész menny hirdeti, hogy Ő a méltó arra, hogy megkapjon minden dicsőséget, tiszteletet és hatalmat, Jel 5,8-13.
Az Úr Jézusról ki van jelentve, hogy az egész teremtés felett áll, nem része a teremtésnek, és ebben a helyzetben abszolút felsőbbrendű. Méltó rá, hogy megkapja az egész teremtés imádatát.
Pál aggódik amiatt, hogy a kolosséi hívők elfordulnak Krisztustól a filozófiákhoz és emberek hagyományaihoz, a (hús)testi gondolkodás nyomorúságos elemeihez. Mindezek a dolgok a semmi ködébe mosódnak Krisztus dicsősége ragyogó fényével összehasonlítva.
Sajnos, a kolosséi probléma ma is velünk van. Minél inkább felmagasztalunk embereket és gondolataikat, emberek hagyományait követve, összekeverve a szentet és szellemit az érzékivel és érzelmivel, annál kevésbé gondolunk Krisztusra. Ma ugyanúgy, mint Pál napjaiban, szüksége van szívünknek arra, hogy új kijelentést nyerjünk a dicsőség Istenéről, és mindenekfölött való Fiáról, az Úr Jézus Krisztusról.
A bölcsek még mindig keresik Őt, és amikor meglátják, még mindig imádják!
Kol. 1.15 Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül.