1Péter 5,1-4
FŐPÁSZTOR
A fejezet bevezető verseiben Péter mint presbiter (vén) ír presbitereknek, hogy az Úrért végzett munkájukban bátorítsa őket. Péter fontosnak tartja, hogy a helyi gyülekezet szempontjából életbevágóan fontos munka megfelelően legyen elvégezve.
A vének (presbiterek) olyan emberek, akik a nyáj között dolgoznak, 1-2. versek. Péter emlékezteti őket, hogy a nyáj az "Isten nyája", 2. vers. Alpásztori munkájuk a gondozás, táplálás, vezetés és őrzés, és mindezt "nem nyerészkedésből, hanem készségesen" végzik. Mindezek felett példaképei legyenek a nyájnak", 3. vers. A "példakép" szó "olyan lenyomatra (benyomásra) utal, ami egy lesújtó ütés után marad", Kenneth Wuest. Mi mindannyian képesek vagyunk lenyomatokat (benyomásokat) létrehozni és hagyni mások életén. Milyen jó lenne, ha ezek a benyomások jó benyomások lennének! Péter ilyen szövegkörnyezetben említi meg a "Főpásztort", 4. vers.
Egy nap a tanítványok azon vitatkoztak, hogy ki számít közülük a legnagyobbnak. Az emberi természet arra ösztönzi a férfiakat és nőket, hogy fontosnak tartsák a státuszt, a jó hírnevet és a hatalmat. A Főpásztor azonban ezt mondhatta: "én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál", Lk 22,27. Ő "Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát", Fil 2,6-7.
Bemerítő János lefejezését követően az Úr félrevonult egy lakatlan helyre egyedül, Mt 14,13. A nyugalmat azonban, amire vágyott, megzavarta a sokaság, amely követte Őt, és "minden városból összefutottak" hozzá, Mk 6,33. Az Írás feljegyzi a Főpásztorról, hogy "megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok", Mk 6,34. Gyógyítani kezdett, tanított, és táplálékhoz juttatta a sokaságot, bár ötezernél is többen voltak.
Ezeket, az elvetett Krisztus életéből kiragadott tovatűnő pillanatokat fel fogja váltani egy olyan látvány, amely sokkal dicsőségesebb lesz, mintsem felfoghatnánk, "amikor megjelenik a Főpásztor". De milyen fontos megemlíteni, hogy azért jön, hogy jutalmat hozzon azoknak, akik Őt hűségesen szolgálták! Micsoda bátorítás! A túláradó öröm csodálatos színtere! Ez a jutalom nem az elhalványuló, romlandó, földi babérkoszorú. Ez a "dicsőség hervadhatatlan koszorúja", amit a Főpásztor adományoz, és átszögezett kezeivel felhelyez.
1Pt. 5.1-4 A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.