Jelenések 1,1-5; 3,14
HŰ TANÚ
Az 5. versben található három címben fokozatosságot fedezhetünk fel. Az első cím, amellyel ma foglalkozunk, az Úr földi életére vonatkozik, és Őt "hűségesnek (hűnek)" jelenti ki. A második cím egy jelenre vonatkozó állítás. Az Úr az "elsőszülött a halottak közül", és az is marad. Ő feltámadt, és életben is marad, ez a hívők reménységének biztosítéka. A harmadik cím, "a föld királyainak fejedelme", előre mutat arra az időpontra, amikor majd elismerik Őt a Föld igaz uralkodójaként, és engedelmeskednek neki, amikor királyságát megalapítja.
Vannak időszakok, amikor dicséretünk túlzóvá válhat, és tetszésnyilvánításainkkal emberek hírnevét magasabbra emelhetjük, mint ahogy kellene. Az Írás sokkal mértékletesebben fogalmaz mindabban, amit közölni akar, és nagyon kevés személlyel kapcsolatban használja a "hű" kifejezést. A következő ószövetségi szentekkel kapcsolatosan az Írás használja ezt a szót: Ábrahám, Mózes, Dávid és Dániel. Az Újszövetségben ilyen személyek Pál és Timóteus, továbbá a következő szentek: Tükhikosz, Epafrász és Onézimusz. Azonban, bármilyen nagy dolgokat vittek is véghez ezek az emberek, mindannyiuk életének volt olyan szakasza, amelyre az elbukás volt jellemző.
Csak egyvalaki viselheti a "hű" címet teljes mélységében. Csak az Úr volt szolgálatának minden vonatkozásában tökéletes, el nem hibázva semminek a teljesítését, amit az Atya megkívánt tőle. Az Atyához mondott imádságában így fogalmazhatott: "én megdicsőítettelek téged a Földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem", Jn 17,4. A hűség valójában ezt jelenti!
A"tanú" szó az Úr hűségének mértékére emlékeztet bennünket. Az itt használt martus szó "mártír"-ként is fordítható, és olyan valakire utal, aki felkészült arra, hogy életének feláldozása árán is hű maradjon. Az Úr hűsége mértékének vonatkozásában Pál a következőket írja: "megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig", Fil 2,8. Az Úr ismerte az árat, de nem hátrált meg attól, hanem megfizette azt, hogy az Atya munkája végbemehessen.
"Hűséges a hűtlenek közt, egyetlen fényforrás a sötétben, megvallotta Atyja nevét, és élvezte akaratát", James G. Deck.
Jel 1. 1 Jézus Krisztus kijelentése, amelyet Isten adott neki, hogy megmutassa szolgáinak, minek kell hamarosan megtörténnie, ő pedig angyala által elküldte azt, és megjelentette szolgájának, Jánosnak, 2 aki bizonyságot tett Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott. 3 Boldog, aki felolvassa, és akik hallgatják e prófétai beszédet, és megtartják azt, ami abban meg van írva, mert az idő közel van. 4 János az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik a trónja előtt vannak, 5 és Jézus Krisztustól, aki hű tanúbizonyság, elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől,
Jel 3. 14 A laodiceai gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: