Skip to main content

12.11 Az ÚR, A Mindenható Isten

Jelenések 4,1-8

AZ ÚR, A MINDENHATÓ ISTEN

   Isten összetett megnevezései a tanulmányok gazdag tárházát alkotják. A megnevezések egyes tagjai önmagukban is csodálatosak, de ha az Istenség más megjelöléseivel kombinációban találhatók, új jellemvonás bontakozik ki. Ugyanúgy, ahogy a művész palettáján az alapszínek keverése kiadja a teljes színspektrumot, ezek az összetett megnevezések a lélek számára az igazság szivárványát jelentik. Thomas Newberry írta: "Isten minden különálló megnevezése tekinthető egy-egy betűnek, melyek ugyan önmagukban is teljesek, ha azonban valamennyit egymással kombinációban összerendezzük, együtt kiadják a Biblia Istenének nagy és csodálatos Nevét".
   Bizonyos bibliafordítások megkülönböztetik, hogy az eredeti szóvégben (főleg a héberben) Isten melyik neve szerepel az adott helyen. Ilyenkor Isten az "Adonáj" szóra utal, az Úr pedig a Jahve fordítása; lásd 1Móz 2,4-5.7-8. Az 1Móz 1-ben, az eredetiben "Elohim" található. Az 1Móz 15,2; 18,3.27.30-32, az eredetiben az "Adonáj" szerepel. Az 1Móz 2,4-5.7-8-ban "Jahve Elohim". "Adonáj Jahve" viszont az 1Móz 15,2-ben.
   Amennyiben az eredetiben a "Jahve" név önmagában (1Móz 4,1.3. 4.6.9) vagy az "Elohim" névvel együtt (1Móz 2,4-6) szerepel, akkor a "Jahve" név a héber eredetiben mindig az "Adonáj" névnek megfelelő magánhangzó-pontozással van írva. Ahol viszont a "Jahve" név az "Adonáj" névvel együtt szerepel (1Móz 15,2), ott a "Jahve" név a héberben az "Elohim"-nak megfelelő magánhangzó-pontozással van írva. A zsidók sohasem ejtették ki a "Jahve" nevet, ezért a "Jahve" helyett mindig "Adonáj"-t olvastak, kivéve, ahol a "Jahve" név az "Adonáj" -jal együtt szerepel (1Móz 15,2), ahol viszont "Elohim"-ot olvastak "Jahve" helyett. Ma egyszerűen úgy hivatkoznak Őrá, hogy "a Név". Micsoda nap lesz, mikor majd felismerik, hogy Isten "azt a nevet adományozta neki (Jézusnak), amely minden névnél nagyobb", Fil 2,9.
   Az "Úr, a Mindenható Isten" cím csak a Jelenésekben fordul elő. Ez a megnevezés a következő görög szavakat kapcsolja össze: kurios, theos és pantokrator. A pantokrator a héber shaddai megfelelője. Az első színtér, a 4. fejezet, úgy mutatja Őt be, mint méltóságos Teremtőt; a második színtéren úgy láthatjuk, mint igazságos Fejedelmet; a harmadikon mint győzedelmes Megváltót; a negyediken mint igazságos Bírót; a végső színtéren pedig mint dicsőséges Templomot, a világmindenség istentiszteleti központját. "Ő a te Urad, borulj le előtte!", Zsolt 45,12.

Jel. 4.1-8 Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó vala a mennyben, és az első szó, a melyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jőjj fel ide, és megmutatom néked, a miknek meg kell lenni ezután. És azonnal elragadtatám lélekben: és ímé egy királyiszék vala letéve a mennyben, és üle valaki a királyiszékben; És a ki üle, tekintetére nézve hasonló vala a jáspis és sárdius kőhöz; és a királyiszék körül szivárvány vala, látszatra smaragdhoz hasonló. És a királyiszék körül huszonnégy királyiszék vala; és a királyiszékekben látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejökön arany koronák valának. A királyiszékből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek vala ki. És hét tűzlámpás ég vala a királyiszék előtt, a mely az Istennek hét lelke; És a királyiszék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elől és hátul. És az első lelkes állat hasonló vala az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arcza vala, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló vala a repülő sashoz. És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendő,