P. Kende
5Móz 28:47 A miatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bôvölködvén:
Isten arra bátorít, hogy amikor van bármink, akkor szolgáljuk az Urat örömmel. Szolgáljuk Őt jó szívvel. Amikor van bőségesen, akkor használjuk arra, hogy szolgáljuk vele az Urat! Az öröm fontosságáról beszél. Meg vagyunk győződve hívőként a Biblia alapján, hogy az öröm fontos. Isten tanít, hogy tanuljunk örvendezni, tanuljunk hálát adni. Ez fontos dolog számunkra.
Nem munka, nem valami, amit én összerakok. Veszek egy kis ilyet és kis olyat és örömöm lesz belőle. Isten arról beszél, hogy tanulhatunk az örömről, művelhetjük az életünkben. Nem arról van szó, hogy ma örömteli napom van csak úgy, valahonnan rám pottyant. „Mert jobb lábbal keltem fel." Nem ez az igazi oka.
Isten azt mondja: szolgáljuk az Urat örömmel és mindenben bővölködvén. Jó kedvvel. Az egyik, hogy szolgáljuk Őt, és a másik, hogy öröm van ebben. Amikor az Urat szolgálom, az nem fájdalmas kötelesség, hanem örömteli dolog. Olyan, amiben szabadságom van; valami, amit élvezek. Nagyon sok „öröm" van a világban, ami Isten szolgálata nélkül van - még a kereszténységben is. Vannak olyan keresztény szolgálatok, ahol ezt szeretnék csinálni anélkül, hogy Istent szolgálnák. Azt mondják: öröm, öröm, de igazán nem tanulja meg a hívő, hogy hogyan járjon ebben.
Istennek nem az a célja a gyülekezettel és az üzenettel, a prédikációval, hogy ezektől függjünk: „csak akkor van örömöm és akkor vagyok elégedett, ha hallok valamit." „Nagyon, nagyon rosszul vagyok, bejövök a gyülekezetbe. Jaj, de jó, örömöm van, dicsérem az Urat." Aztán Istentisztelet végén ugyanott vagyok, ahol elindultam.
Isten azt szeretné, ha növekednénk ebben. Isten így csinálta a zsidókkal is az ószövetségben. Adott nekik ünnepségeket, amikor világosan buli volt. Isten azt akarta, hogy buli legyen, örüljenek, megálljanak mindennel és egyenek, igyanak, közösségben legyenek. Nem azért, hogy azokban a napokban örömük legyen, hanem hogy tanuljanak az örömről. Isten azt akarja, hogy mi is tanuljunk erről. Azt tudjuk mondani hétfőn, kedden, csütörtökön... amikor nincs Istentisztelet, hogy: Igen Istenem, örvendezek Benned. Isten azért nekünk ilyen napokat, mint a húsvét, amikor kimentünk a napfelkelte Istentiszteletre, és együtt voltunk, örvendeztünk Isten akaratában. Az Isten akarata, hogy a gyülekezet együtt legyen és örömünk legyen együtt. Nemsokára Pünkösd, a gyülekezet születésnapja, vagy bármely másik ünnep az ószövetségben.
5Móz 16:11 És örvendezz az ùrnak, a te Istenednek színe elôtt, te és a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, a ki a te kapuidon belôl van, és a jövevény, az árva és az özvegy, a kik te közötted vannak, azon a helyen, a melyet kiválasztott az ùr, a te Istened, hogy oda helyezze az ô nevét.
Örvendezzen még az idegen is, aki közötted van. Ha abban az időben, azon a napon egy pogány ott volt egy zsidó városban, akkor Isten azt mondta neki: még te is ünnepelj velük! Főleg az ószövetségben - micsoda gondolat ez -, ahol Isten azt mondta nagy különbség van a pogányok és a zsidók, Isten választott nemzete között. Ám ezen a napon még az idegen is vegyen részt az ünnepben. Isten azt akarja, hogy tanuljunk erről, függetlenül attól, honnan jövünk, mi a pozíciónk. Nem számít milyen vagy. Isten azt akarja, hogy tanuljunk erről, ezért adott nekünk ünnepeket és ezért tanít minket erre.
1Tim 6:17 Isten adott mindeneket, hogy örvendezzünk azokban. Azért ad mindent, hogy örvendezzünk bennük. Mit jelent ez? Isten szeretné, ha tanulnánk. Tanítjuk a gyermekeinket. Először azt mondom neki: fiam, milyen jó, hogy van mit ennünk - és ezt érti. Ha azt mondanám, milyen jó, hogy van gyülekezetünk, akkor 5 évesen nem értené. Azt viszont érti, milyen jó, hogy van mit enni, van apa, van anya, itt vagyunk, van valaki, aki szeret. Adjunk hálát ezért! Így tanítjuk a gyermekeinket és magunkat is. Azt mondjuk: köszönöm Uram, hálát adok, azért amim van fizikailag. Lehet, kevés van, de hálát adhatok érte. Köszönöm, hogy van bérletem, vagy van egy csotrogány autóm. Valamiért biztos hálát tudok adni. Köszönöm, hogy egészséges vagyok - nagyjából. Köszönöm, hogy működik az agyam. Köszönöm, Uram! Van valamim. Hálát adok Neked! Hálát adok a kapcsolataimért, a barátságaimért és tanítjuk magunkat.
Könnyű negatívnak lenni az időjárással, vagy bármivel kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy nem tanultam hálát adni. Amikor Isten adott dolgokat, nem tanultam meg hálát adni érte. Ez fontos, hogy amikor kapok valamit, hogy hálát adjak. Ez a része annak, ahogy tanulom, hogy legyen örömöm. Ahogy tanulom, hogy legyek hálás, egy nap azt tudom mondani: ezek a dolgok nincsenek meg nekem, de bízom Benned, hálát adok Neked. Neked van bölcsességed és Benned bízom. Ha nem adok hálát azért, amim van, akkor másért sem fogok tudni.
Ezért fontos a humor az életünkben. A káröröm nem humor. A mocskos viccek nem humor. A gúnyolódás nem humor. A humor nagyszerű dolog, mert tanít, van haszna, hoz alázatot az életembe. Megtanulok nevetni magamon - remélhetőleg -, az nem rossz dolog. Ha nem tudsz nevetni magadon, akkor bajban vagy. Ez nem rossz önértékelésről szól, hanem: nem vagyok nagy szám, de rendben vagyok, örömöm van. Stabil vagyok abban, hogy tudom, ki vagyok. Tanít nekem néhány dolgot ez. Az elsődleges: tanulni a hálaadást. Ezt tanulnom kell. Isten szereti a humort - különben nem adta volna nekünk. Az Írásban is látjuk ezt néhány helyen. Amikor olvasod Jób könyvét, akkor nem a vidámság jut eszedbe. Jób sokat szenvedett, dühös Istenre közben. A végén Isten azt mondja: oké, mondd meg, ha olyan jól tudsz mindent, hol voltál, amikor alapot vetettem a világnak? Hol voltál, amikor kiszórtam a csillagokat? Mondd meg nekem! Te biztos tudod, olyan régóta élsz! Képzeld, hogy Isten ezt mondja neked. Isten kicsit mosolyog, és azt mondja: hogy is van ez? Hogy tudsz te ennyit?
Ez megtörténik velünk. Gondolj bele, amikor a gyülekezet Csel 12-ben ima-összejövetelt tartott, komolyan imádkoztak a szentek, ott voltak az apostolok, hitben voltak, szellemmel betöltve imádkoztak: Uram, mentsd meg Pétert! Közben Péter ott állt ajtóban, mert Isten már megszabadította, válaszolt az imájukra. Valaki kimegy megnézni és szól a többieknek: Péter az! Azok azt mondják: imádkozunk, csend legyen, ne zavarj, biztos valaki más az, az angyala. Furcsa gondolat. A legviccesebb, hogy Isten belevette a Bibliába. Ha ott lettem volna ezen az ima-összejövetelen és fél órával később kinyitjuk az ajtót Péternek, akkor azt gondolnám: remélem erre nem fogunk emlékezni. Isten pedig belevette a Bibliába, hogy tudjuk: ez rendben van. Sok dolgot csinálunk, sok munkánk van, vannak barátaink, családunk, imáink, van pici szeretetünk; és hálaadás mindezzel együtt. Amit teszek, azt örömmel szolgálom neked Uram. Ha így vagyok, akkor gazdag vagyok. Lehet kicsi dolog, lehet nagy dolog, lehet kicsit szúrom el, lehet nagyon, de ha szolgálom az Urat örömmel, hálaadással, akkor örömmel tudok továbbmenni. Tanuljunk erről, használjuk azt, amink van és Isten tanítani fog. Ámen.
P. Chris Arman
Fil 1:3 Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben,
Amikor az itteni gyülekezetre gondolok, nagy öröm van bennem.
Fil1:5-6 Mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az első naptól fogva mind ez ideig; Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig
Hiszem és látom, hogy Isten hatalmasan használ titeket, hogy elvégezzen egy munkát az én életemben és a családom életében. Isten munkájának a jellegzetessége, hogy az folyamatos és továbbmegy. Lehet, hogy néha úgy tűnik, nem sok dolog történik, de lent, mélyen nagyon sok minden zajlik. Lehet, azt gondolod, Isten abbahagyta a munkálkodást az életedben Csel 19:2-ben az emberek gondolkodtak, mikor Pál apostol megkérdezte tőlük: elfogadtátok ti a Szent Szellemet?
Ezen a versen mindig jót nevetek, mert azt mondták: azt sem tudtuk, hogy van ilyen, miről beszélsz? Van ilyen, hogy Szent Szellem? Lehet, azt gondolták, hogy Isten abbahagyta a munkát az ő életükben. Ám Isten azt mondja: Nem! Be fogom fejezni ezt a munkát! Ez a munka folyamatos.
Fil 1:7 A mint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint a kik mind az én fogságomban, mind az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben.
Mindannyian együtt részesülünk a kegyelemben. Isten jellemétől fogadunk el együtt. Együtt növekszünk, de lehet, hogy nem is látjuk egymást. Az életeink kereszteződnek, aztán megyünk tovább, aztán megint kereszteződnek. Nekünk örökkévaló életünk van. Zambiában ott vagytok a szívünkben.
Mikor előzőleg visszamentünk, meglátogattunk előtte néhány országot, Tanzániát is. Eljött valaki a konferenciánkra olyan helyről, amit meglátogattunk. 40 órát utazott. Ugyanaz az ember, akivel PScibelli találkozott 12 évvel azelőtt, aztán elvesztettük vele a kapcsolatot. PScibelli prédikált róla, amikor '97-ben ott volt. Hallottam ezt kazettán, és azt gondoltam, hogy meg kell találnom ezt az embert. Imádkoztunk, hogy Isten segítsen nekünk megtalálni őt. Ez muzulmánok lakta terület volt. Csak annyit tudtunk, hogy Sámsonnak hívják. Kérdezősködtünk róla, és valaki ismerte őt, így megtaláltuk. És ő ott volt, eljött a konferenciára. Malawira is elmentünk, és onnan is jöttek emberek, akikkel ott találkoztunk. 10 órát utaztak, hogy ott legyenek a konferenciánkon. Imádkozzatok értünk!
Comments