Nemzetközi szolgálatunk van. Mi tudjuk őket bátorítani. Igaz? Igen. Most irtatok valami nagyon bátorítót. Van még egy másik oldala is ennek. PStevens óráit hallgathatjátok. Emlékszem, mikor először hallottam PStevenst, nemcsak elszállt a fejem fölött, még még az alját se láttam. Mivel a pásztorom azt mondta, nagyon jó, csak hallgattam. Hallgattam, később megszerettem őket. Ti se adjátok fel, ragaszkodjatok hozzá. Különben is itt Van PZoli, aki minden óra végén segít.
1Móz 3:24 És kiűzé az embert..,
Isten kiűzte az embert a paradicsomból, azóta ott a probléma, amit nem tudunk megválaszolni, megoldani, emiatt az ember mindig keres valamit, ami megelégíthetné őt. Ez az elveszett paradicsom, ez az, amit keresünk. Olyan sokszor, mikor az emberek Kr. nélkül keresnek valamit, és találnak is valamit, akkor azt is találják, lehetséges, hogy utána azt elveszítik. Ez azt jelenti, én ember vagyok, szükségem van, aztán találok valamit, amiről azt gondolom, ez a válasz a hiányomra, az a dolog meglesz, de nem tudja teljesen megelégíteni azt a hiányt, hiszen nem tudja visszaadni a bűntelen állapotomat, de behoz valamit, a félelmet, mert rettegek attól, hogy elveszíthetem, lehetséges, hogy elveszítsem azt a valamit. Így ad a világ számunkra. Tessék, itt van, a tiéd, de igazából soha nem engedi el a másik végét, a tiéd, de igazából nem a tiéd, úgyhogy add vissza. Ezzel küszködünk, félelemben lehetünk azok miatt a dolgok miatt, amit birtoklunk. Ez itt a nyugat, és mi gazdagok vagyunk! Úgyhogy lehet jó sok félelmünk amiatt, amink van, micsoda ámulatos gondolat! Az, amim van, többet vesz el, amint amit ad. Ez a félelem, ez a hiány, ez a keresés, valamire, ami tényleg meg tud elégíteni engem. A veszteségnek ez az érzete, amiről valójában beszélünk. Ez volt az üzenet, amit hallottam, elveszettek vagyunk, mert elvesztettük a kapcsolatunkat Istennel. Az ember azóta elveszett, problémája van.
Mt18, 11 Luk19, 10 Az ember fia eljött, hogy megkeresse, megtartsa az elveszetteket. Ezek vagyunk mi. Izrael, az ő népe, Mt10, 6 is elveszettek voltak, ismerték őt előtte, de ők is elveszették ezt a kapcsolatot. Ez az ámulatos képességünk, hogy elveszítjük. Van egy barátom és elveszítem, van egy jó kapcsolatom a feleségemmel, gyerekemmel, és elveszítem ezt. Ott van a veszteség érzete. A szemeinket, a figyelmünket a veszteségre fordíthatja, lehetséges, hogy az életem a veszteségre fókuszált legyen, arra legyen kihelyezve, mi az, amiben hiányom van, élhetünk így. Tudjuk, mivel keresztények vagyunk, olvassuk, értjük egy kicsit, mi a menny, Kr. valósága, kicsoda, micsoda. Üdvözlet Szegedről, ott beszéltem attól, hogy mi az örökkévalóságra nézve élünk, emiatt tudjuk, hogy semmi a Földön nem lehet olyan, mint ami ott lesz, még a legjobb dolog sem lehet olyan, amit itt kapok. Megtörténik emberekkel, hogy azok a dolgok emésztik fel őket, amiket elvesztenek. Fontos, hogy stabil dolgokat nézzünk, amiknek örök értéke van az életünkben. Mikor azt mondja, élj hitben, Isten arra hív minket, hogy ne veszteségtudatosan éljünk, hanem másképp gondolkodjunk.
Luk15-ben ezt látjuk. Ott van az elveszett juh példázata, a tékozló fiú. Ott van a történet, mindegyikben elveszett valami, nagyon keresik. Értem ezt. Teljesen rendben van. Elvesztünk valamit, és keressük, de nem lehet az az állandó elfoglaltságunk, nem gondolkozhatunk állandóan abban az irányban. Ha erre nézek, akkor űzött leszek. Ez azt jelenti, hogy a motivációm hiány motiváció lesz. Valami áll mögöttem egy nagy ostorral és űz, muszáj, hogy megtegyen, mert valami űz engem, zavar. Még az imádatom, imám is lehet egy űzött dolog, lehet valami olyan, amit azért csinálok, mert muszáj. P. Schaller azt mondta, volt egy barátja a gyülekezetben, mikor még fiatal hívő volt. A srác mindig ilyeneket mondott, dicsőség az Úrnak, Igaz? Jó történet volt. Lehet így, még az imádatom is azért van, mert valami olyat keresek, elveszett dolgot, a hiány űz engem, Isten elhívott minket, valami ámulatosra. PSchaller gyakran beszél a két szintes házról. Ez a filozófiája P. Schallernek. Két szintje van a háznak. a valóság, a Földszint a jelenségeknek a szintje, a látható világ szintje. Azok a dolgok, amiket tapasztalunk, aminken átmegyünk, a barátságok, a születésem, halálom, mind itt történik. Van még egy szint. Ez az örökkévaló, a szellemi világ. Ez a másik világ, ez Isten valósága. Ez a szellemi világ. A hiba. Az, amit a világ elkövet, legalábbis az emberek ebben a világban, hogy a látható világ szintjén keresik a választ, minden, amit ott találsz, el fog veszni, mert egy nap te elballagsz, felemeltetsz a szellemi világba. Minden itt hordozza magában az elveszítés félelmét. Ha minden jól megy Rékának lesz egy férje. Egy nap ez a házasság véget ér, egy módon, vagy más módon. Ez egy csodálatos dolog. Még a legdrágább dolognak is vége lesz. Mindennek amit itt kapunk vége lesz. Fil2-ben. Krisztus ő az aki eljött onnan, ezért ajánlhat nekünk valami olyat, mit nem veszíthetünk el, ez annyira ámulatos, meg kell, hogy újulunk ebben. Nem szabad, hogy elfogadjuk ezt a félelmet, hanem őrá kell, hogy nézzünk. Ő eljött a látható világba, ezért mi ránézhetünk, tudjuk, hogy Ő élt itt egy életet.
2kor4, 18-ban, azt mondja, mi nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatok ideig valók a láthatatlanok örökkévalók. Van egy gyülekezetünk, de egy nap mi mind Krisztussal leszünk, sokkal nagyobb lesz a gyülink, mert egy gyülekezet lesz az összes hívő. Mikor itt vagyunk, szeretjük ezt. Az örökkévalóra nézünk, azt mondjuk A GYÜLEKEZET. Az egy. A Krisztus teste. Mi ennek részei vagyunk, azt mondjuk, igen, így akarok gondolkodni. Mikor Isten megáld engem, akkor mire nézek? Persze, hogy az áldásra:) Valami történik, az áldásommal, valami történik, most akkor mi van? Ezért, mikor megáld engem Isten, akkor azt kell mondanom, Isten Te vagy, aki megáldottál, te vagy az én közösségem, te vagy az én állandó témám. Isten megáldott engem, erről beszélek, hogy ő örök, ő nem változik. Mikor erre nézünk, a szívünkben ezt kell, hogy gondoljuk, kell, hogy hitben gondolkodjunk, folyamatosan bátoríthat minket, hogy milyen Isten szíve. Isten szíve az, hogy semmi el ne vesszen. Jn6, 12 a maradékot szedjétek össze. Hogy semmi kárba ne menjen. Mondhatnád, Pásztor, Istent az elveszettek érdekelték. Igen, úgy van, de Isten képes, hogy megtalálja, megmentse őket, mi nem biztos, hogy olyan jók vagyunk ebben. Isten azt szeretné, emiatt rá nézzünk, benne bízunk, Őbenne, akivel mindig közösségben lehetünk.
Jn18, 9 Atyám, azok közül, akiket nekem adtál, egyet sem veszettem el. Ezeket a szavakat újra-újra mondhatta volna, mert egész idáig, Kr. senkit el nem veszített el, aki neki adatott. Jn18, 9 Mikor ezzel kapcsolatban tovább gondolkodunk, azt is mondhatnánk.
Mt13, Mikor Isten ad nekem, azt is mondhatnám, ez ijesztő, mert mi van akkor, ha egy nap elveszítem.
Máté 13:12 Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
Ez a mi halál félelmünk, is, hogy el fogunk mindent veszteni, ez a halál félelmünk, hogy el fogjuk veszíteni, az egésznek vége, de mi van ezekkel a dolgokkal, azokkal a dolgokkal, amik itt vannak? Most megízlelem ezeknek az elő ízét,
A megváltásod teljessége vár engem. Ma megízlelgetem egy módon. A Szent Szellem szolgál bennem. A lelkiismeretem gyógyul Kr. vére által. Még nem teljes, nem érzem azt. Nem ismerem fel. Ezek a dolgokat nem tudom elveszíteni soha.
Rm11, 29 Isten ajándékai, elhívásai visszavonhatatlanok. Ezért ez a féleleme a hívőnek nem igazán értelmes. Mi gondolkozhatunk másként. Nekünk lehet egy új utunk. Néha viccelődünk az elragadtatással. Vannak hívők, akiknek annyi mindenük van, mikor jön az elragadtatás, akkor ők fejjel lefele mennek, mert valamit fognak, a szép kocsimat, házamat had vigyem már. Ez vicc persze, de valaki aki így gondolkodik, annak sok féleleme van. Az nem gond, ha van sok mindened, de ha ott van a szíved, akkor bajban vagy. Kr. azt mondja. Luk12, 32 Ne félj te kicsiny nyáj, mert az Atyád öröme, hogy neked adja az országot. Istennek van valami ámulatos dolga a számunkra, ha hitben gondolkodom, akkor felismerem. ez a két történet nagyon közel van egymáshoz. Elég közel van ahhoz, hogy Kr. eljöjjön, elég közel van ahhoz, hogy Isten most odaadjon dolgokat, amiket most élvezhetek már. Azt a békét, ami nekünk van. Ez a gondolat, mint a béke egy jó példája sok mindennek, amit kaptunk, Fil4, a mi békességünk minden értelmet felül halad, mert Kr. nekünk adta az ő békességét, ez a békesség az örökkévalóságban is megmarad. Nincs ok, amiért lehetne félelem. Van reményem, van kapcsolatom, van olyan békességem, amit tőle kaptam. Mikor erre gondolok, az annyira nagyszerű.
Ján 14:27 Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
Ez Kr. bátorítása, hogy ne ez legyen a fókuszod a veszteség. Tudom, borzasztó elveszteni valakit egy tragédiában, de ne engedd, hogy felemésszen, hanem merészelj bele kapaszkodni abba, amit Isten ad neked. Ez a vele való kapcsolat. Ez az, amire szükséged van, ne éljünk a veszteség tudatában.
Összefoglalás:
4 dolog van.
- dolog, ami van az emberben, a hiány.
- A keresés,
- a veszteségtől való félelem.
- Az űzött szellem.
Elveszettek vagyunk, mivel elvesztettük a kapcsolatunkat Istennel. Mt18, 11 Luk9, 10
Van bennünk az a hajlam, hogy elveszítsünk dolgokat, ez nagyon jól tudjuk. Ha ott van a veszteségérzet, a figyelmünket magára a veszteségre fordíthatja. Akkor az életem arra fókuszálhat, hogy mit vesztettem el, mi az, amiben hiányt szenvedek. Az egész életemben ez lehet a fókusz.
Mióta van az emberrel ez? Amióta Isten kiűzte az embert az éden kertjéből. Emiatt az ember mindig ezt az elveszett paradicsomot keresi. Ha azok az emberek, akik Krisztus nélkül keresnek valamit, akkor milyen veszéllyel néznek szembe?
Ha valamit találnak végre Kr. nélkül, akkor azt bármikor elveszíthetik. Mikor Isten arra hív minket, hogy hit által éljünk, akkor nem arra hív, hogy a veszteségükben éljünk.
Luk15 Honnan jön az űzött szellemiség? Ha valamit elveszítünk, de megtaláljuk, vagy találunk valamit, ez nem lehet az állandó elfoglaltságunk, nem lehet ez az elsődleges fontosságú az életünkben, mert akkor mindenképp űzötté vállunk.
Van a két szintes ház. Az első emeleten a földszinten, azok a dolgok vannak, amiket megtapasztalhatók. Ez a látható valóság szintje.
A második szint Isten valóságának szintje, az a szellemi világ.
Ha az emberek arra néznek, amit a Földszinten elveszítettek, ha keresik azt, amit elveszítettek, és csak a Földszinten próbálják megtalálni, az a legnagyobb hiba, amit elkövethetnek, mert soha nem fogják megtalálni.
Az is veszély, ha Kr. nélkül keresnek valamit, az is azt jelenti, hogy nem tudja teljesen megelégíteni.
hf. 5 dolog, amit elveszíthetünk, és 5 dolog, amit nem veszíthetünk el soha, azt is írd le, miért?
Comments