Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig (mindörökké).
A 23. zsoltárt Dávid király írta élete egyik legsötétebb órájában. Nemcsak sok barátja hűtlenségét élte át, de szeretett fia, Absolon is fellázadt ellene. Absolon kiűzte Dávidot palotájából, Jeruzsálemből, a pusztaságba, arra kényszerítve édesapját, hogy mentse az életét. Dávidnak nem volt serege. Nem volt vele senki, néhány hűséges követőjén kívül. Semmivel sem rendelkeztek, csak a rajtuk levő ruhákkal és némi élelemmel. A szerencsétlenség közepette úgy látszott, hogy Dávid mindent elveszített, a koronáját, a vagyonát, a barátait és mindenkit, akit szeretett. Valaki azonban ekkor is mellette állt...
Amikor az üldözött király menekült Jeruzsálemből a Kidron-patakon át, fel az Olajfák hegyére és tovább Júda pusztaságába, visszaemlékezett Isten ígéreteire. Ekkor fogalmazta meg a 23. zsoltárt.
Ez az imádság lerögzíti, hogy a „halál árnyékának völgyében" - az élet legnehezebb pillanataiban -, hogyan győzhetünk a nehézségek, a szenvedés és a tragédia felett. Bármilyen szerencsétlen helyzetbe kerülsz, Isten áldása ott marad az életeden, ha Te kitartóan ragaszkodsz hozzá!
A 23. zsoltár arról szól, hogy Istennek terve van az életeddel, és hogy nem minden veszett el! - Dávid ezt értette meg.
A 23. zsoltár megvigasztal. Isten ígéretei ma is érvényesek. Ugyanúgy szólnak hozzánk, a 21. században, mint háromezer évvel ezelőtt Dávidhoz, Absolon lázadásának idején.
Az élő Isten kegyelmesebb, mint azt mi fel tudnánk fogni. A 23. zsoltár minden sora üzenet a mennyből. Azt mutatja be, hogyan bánik a szerető Isten azokkal, akik Őhozzá teljes szívükből ragaszkodnak. Az Ő áldása kegyelemből lesz a miénk, ezt mi semmivel sem érdemelhetjük ki. Ha fegyelmez, helyreigazít, az is szeretetéről beszél.
Az életünk sohasem attól függ, „kik" vagy „mik" vagyunk, hanem azon múlik, ki és mi a jó Pásztor, az Úr Jézus Krisztus!
A 23. zsoltár bizonyságot tesz arról, hogy az örökkévaló Isten ugyanúgy személyesen gondoskodik a benne bízókról, mint pásztor a juhokról (1. fejezet).
A jóságos Isten ellátja az Övéit, bármilyen körülmények között is, mint egy szerető házigazda (2. fejezet).
A Mindenható Isten megoltalmaz bármilyen támadások közepette! (3. fejezet).