Mi tagadás, beleszerettünk ebbe a könyvbe. Csak egy kicsit, de azt nagyon. Aztán beleszerettünk a szerzőbe is. Mert amikor felkerestük a lakásán, amely ma is ugyanaz, mint amit a könyvben lefest, rögtön megéreztük, hogy amit írt, igaz. Olyan az a lakás, hogy mindenből szeretet árad: a falakból, a tárgyakból, az egész klímából, amely körülveszi azt, aki belép.
Ezért adjuk ki ezt a könyvet? Nem. Nem ezért. Hanem mert egyetemleges a mondanivalója.
A szerzőt, saját bevallása szerint nem vezette különösebb vallási szándék, amikor a papír elé ült. Alig hogy megjelent a kötet, mégis tucatnyi katolikus pap írt neki levelet. Nem is egészen értette miért. A papok viszont értették őt.Megérezték, hogy nagy a hite ennek az asszonynak. S olyan alapvetően természetes a hit, amely benne él, hogy ha nem vallásról ír, hite akkor is átsugárzik a szavain. És az ő hite a mi hitünk, mert legfőbb tartópillére a szeretet.
Valóságos áradása a szeretetnek ez a könyv. De áradása az örömnek is. Annak az örömnek, amely csak a tiszta lelkű embert tölti be. Azt, aki kopatlanul meg tudta őrizni magában gyermekkora játékos kedvét, és tudja, hogy a szeretet elnyűhetetlen. Mert az ember meghalhat, de a szeretet nem hal meg soha. Összekapcsoló erő marad síron innen és túl. Tőle kapja fényét az öröm, mely belőle fogant. A könyv első kiadásán még nem szerepelt alcím. Mi hirdetjük elsőként a szeretet tankönyveként. Hisz a szerzőis annak szánta. És valóban az.
Fogadják jó szívvel. És melegedjék át tőle a szívük.
(A kiadó)
A Családmesék című könyv mesének túlságosan valóságos, életrajznak túlságosan mesebeli. Szabályos műfaji osztályozás helyett okosabb elolvasni a kötetet, belépni ebbe az igazi mesevilágba, amelyet a szerző így jellemez: „Hittél te valaha is tündérekben? - Persze, hogy hittem. És amint szükségem lesz rájuk, rögtön újra fogok hinni bennük". Csodálatos mesebeli valóság a Kunitzer család élete, amelyben az egyik családfő, Kunitzer István dr. a hazai onkológia kimagasló hőse, a másik családfő, Kunitzerné, a hazai művészvilág kedvenc „Virág"-ja. Leányuk, Kunitzer Szonja, akit a magyar irodalom Kun Erzsébet néven tart számon, még a rejtvénykirálynő címet is elnyerte ezer és ezer ötletével. Ez a háromtagú család az elképzelhető legmagasabb színvonalon valósította meg a homo ludens eszméjét. Tréfáikban a műveltség, a szeretet, a humanizmus fog kezet és a mindennapi életet emeli magasra... A humor, a játék bölcsessége sugárzik ki ebből a sajátos családi életből. Virág asszony maga fogalmazza meg a nagy titkot: az élet nem évtizedekből, hanem félórákból tevődik össze. Ezekből a félórákból az emberi boldogságot is föl lehet épteni. Szebb koszorút nem tehetett volna szülei sírjára a szerző, aki erre figyelmeztet: emberek, vegyétek komolyan a derűt.
Feleki László