Skip to main content

Az Úr félelme a bölcsesség kezdete

Uram, mindig emlékezni akarok áldásaidra, hogy téged dicsőíthessen életem!

Féljétek az Urat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok. (1Sám 12,24)

Az Úr félelme minden igaz hit kezdete és alapja. Isten komoly félelme és tisztelete nélkül sohasem gyökerezhet meg bennünk a tiszta élet. Aki lelkében nem imádja az Istent, az képtelen szentül élni. Az boldog, aki szent istenfélelemmel mindig ügyel arra, hogy ne cselekedjék rosszat. A szent félelem meggondolja nemcsak a komolyabb döntéseket, hanem szinte minden mozdulatát. Aki így féli Istent, ügyel arra, nehogy elhanyagolja kötelességét vagy bűnt kövessen el. Az istenfélelem kegyelmi ajándék, amely olyan úton vezeti az embert, amelyen semmiféle ellenség nem árthat neki. Aki mégis fél, az tekintsen vissza eddigi életére. Gondolja át, hogy Isten milyen sok, szorult helyzetben meghallgatta az utolsó erejével mondott imádságait is. Emlékezzünk Urunk nagy tetteire, és adjunk hálát mentő szeretetéért! Szolgáljuk őt továbbra is teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes lelkünkből! Isten csupán ennyit kér tőlünk, hogy vegyük föl a keresztünket és szolgáljuk őt kitartóan.

A múltban kapott minden áldás az eljövendő áldások záloga. Ha Krisztust már megtapasztaltuk, akkor újra meg fogjuk tapasztalni. (C. H. Spurgeon)

Istenem, kérlek, segíts nekünk, hogy az érted való szolgálatban ne fáradjunk meg! Tekintetünkkel rád figyelünk, de ha ez az éberség lankadna, akkor figyelmeztess minket, hogy milyen nagy tetteket vittél véghez az életünkben. Ámen.