Kísérje lépteinket szeretet és hűség!
Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. (Zsolt 25,10)
Ahogyan Izráel népe pusztai vándorlása során járt sivatagokban és hegyormokon, ellenséges népek között és békés vidékeken, úgy életünk során mi is gyakran járunk dombokon és hegyeken, völgyeken és szakadékok szélén. Számtalan ösvényt bejárunk napsütésben, derűben, de borongós ég alatt és viharok közepette is. Átélünk tragédiákat, betegségeket, fájdalmat és elmúlást, de átélünk örömöket, jókedvet, derűt és boldogságot is. A hegyek ormain és a magasságokon boldogság tölt el, és gyakran megfeledkezünk, hogyan is juthattunk ide, kinek köszönhetünk mindent. De amikor mélységeket járunk, amikor szakadék szélén kell egyensúlyoznunk, mert arra vezet életünk ösvénye, eszünkbe jut az Isten, és készek vagyunk azonnal a számonkérésre és a panaszra. Emberek vagyunk, és emberi tulajdonságaink ezek. Éppen ezért figyelmeztet bennünket az Isten, járjunk bár magasságokban és keljünk bár át nagy mélységeken, soha ne feledkezzünk meg az ő szeretetéről és hűségéről, amely átsegít életünk mélységein, de amely ott van velünk a magasságokban is. Az ő szövetsége, melyet Krisztusban kötött velünk és az ő intelmei kísérjenek bennünket életünk minden napján.
Isten ott létezik a mindenség legkisebb részecskéjében, és jelenléte felszívja minden egyes mozdulatunkat, életünk minden cselekedetét. Hogyisne volnánk bizalmasai, hiszen nemcsak megteremtett minket, de egy lett közülünk. (Jean Hellé)
Kegyelmes Istenünk! Hálát adunk neked mindenkor a te mindent átfogó szeretetedért és kegyelmedért. Hálát adunk a te hűségedért, mely mindannak ellenére kísér bennünket életünk minden napján, hogy mi oly gyakran nem viszonozzuk hűségedet. Hálát adunk, hogy velünk vagy a nehezekben, de velünk vagy örömeinkben is. Ámen.