Skip to main content

Bocsáss meg!

A mai nap igéi:
Hát nem drága fiam-e Efraim, és nem kedves gyermekem-e? Valahányszor megfenyegetem, mégis mindig törődöm vele. A bensőm remeg érte, irgalmaznom kell neki - így szól az Úr. (Jer 31,20)

Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. (Róm 9,16)

 


 

Nehéz őszintén kimondani: Bocsáss meg nekem!

Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. (Zsolt 38,19)

Talán az egyik legnehezebb feladata mindannyiunknak kimondani azt, hogy hibáztam. Vállalni azt, hogy valamit nem úgy tettem, ahogyan kellett volna. Talán ezért is van az, hogy a kor embere már nagyon sok olyan megfogalmazási formát talált ki, olyan paneleket, amelyben tulajdonképpen nem hangzik el az, hogy hibáztam, de mégis valahogy beszél ezekről, próbálja megnyugtatni magát és környezetét. Milyen sokszor hallhatjuk környezetünkben és mondjuk mi is: de hiszen emberek vagyunk. Az ember próbálja megmagyarázni bizonyítványát, hogy miért cselekedett éppen így, és miért nem lehetett úgy, ahogyan kellett volna. Mert nem könnyű beismerni, igen hibáztam, igen elrontottam valamit, vétkeztem ember és Isten ellen! Pedig igazából tovább lépni csak így lehet. Ha az ember próbálja elkendőzni a hibákat, a bűneit, próbálja másra hárítani a felelősséget, próbálja megmagyarázni tetteit, onnan nem jut el a megoldáshoz, a feloldáshoz. Pillanatnyi megkönnyebbülést érhet csupán el, de lelke mélyén továbbra is ott van, ott dolgozik a fel nem oldott feszültség. Isten előtt sem lehet másként megállni. Nincs értelme magyarázkodni, mentegetőzni, másra hárítani a felelősséget, mert miért kellene akkor feloldozást kérnem? Ha azonban alázattal állunk elé, bánkódva bűneink miatt, melyekkel naponta megbántunk Istent és embert egyaránt, akkor miénk bűnbocsátó irgalma. Mert az az Isten akarata, hogy kiárassza ránk bűnbocsátó kegyelmét. Éppen ezért ki kell tudnunk a zsoltárossal együtt mondanunk: Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.

A megbocsátás megszakítja az oksági láncolatot, mert az, aki megbocsát neked - szeretetből -, magára veszi a te cselekedeted következményeit. A megbocsátás mindig áldozattal jár. (D. Hammarskjöld)

Mennyei Atyánk! Add meg nekünk, hogy igaz bűnbánattal tudjunk nap mint nap eléd állni és a te kegyelmedből élni. Ámen.