Skip to main content

Légy irgalmas nekem, bűnösnek!

Mindenható Istenünk! Vezess minket Krisztushoz!

A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. (Lk 18,13)

Ismerjük őt. Ismerjük Krisztust. Tudjuk, hogy mit tett, mikor hol volt, kinek mit mondott. Ismerjük őt, tudjuk, mit vár el tőlünk. Azt, hogy ne csak ismerjük, hanem cselekedjük is mindazt, amit mondott. Hogy kövessük őt, tartsuk meg az ő parancsolatait. Mert ha nem tesszük ezt, akkor nem kapjuk meg az ő szeretetét sem. Akkor nem igazi a mi követésünk. Akkor olybá tűnik, hogy valójában nem értettük meg őt, és nem ismerjük igazán. Mert csak a cselekedeteink által mutathatjuk meg mindezt. Gyümölcséről ismerszik meg a fa.
Mit vár el tőlünk Krisztus? Hogy kövessük őt. Miben? Abban, amit ő tett: az alázatban. A másokhoz való odafordulásban, a gyengék, a szegények, az elesettek, a nyomorultak, a szenvedők segítésében. Ehhez pedig az első lépés, amit naponként meg kell tennünk, hogy kimondjuk: bűnös emberek vagyunk, csak az ő kegyelméből élhetünk, járhatjuk küldetésünk útját. Annyiszor gondolunk a bűnnel kapcsolatban csak magunkra, a mi Krisztustól való elfordulásainkra, hogy ritkán döbbenünk rá, Krisztus-követésünk alapja: a rádöbbenés bűnös voltunkra, arra, hogy csak Urunk ingyen kegyelméből élhetünk. Ehhez a szembesüléshez pedig szükségünk van arra az alázatra, amit ma a vámszedő tanít számunkra.

 Minden megtérésnek és megújulásnak bennem kell először megindulnia. (Dietrich Bonhoeffer)

Mindenható Istenünk! Légy segítségünkre, mert egyedül gyengének érezzük magunkat a jó cselekvésére! Légy mellettünk, hogy támogató karod biztonságát érezzük! Adj erőt, hogy követhessük Krisztust, hogy megvalljuk bűneinket és elfogadjuk a tőle jövő feloldozást! Segíts minket! Ámen.