A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e? (Jób 11,7b)
Töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. (1Kor 13,9-10)
Uram, életem a te kezedben van a legjobb helyen!
Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét. (Zsolt 111,9)
A jólesõ bódulat után újból magamhoz térek. Folytasd a munkád! Igyekezz, különben véged! - üvölt rám egy hang, mely már régóta hajszol és fenyeget. Nem több ez, mint egy hang, de hatalmasabb bárkinél és bárminél. Vádol minden egyes nap: "A te hibád! Lám, ilyen vagy! Ezt érdemled, innen aztán senki sem szabadít ki soha. Nem szabadulsz, hiszen nem változhatsz és nem is változtathatsz meg semmit." Úgy érzem, azok a reménytelen és kilátástalan sugdolózások, amelyeket elõször önkéntelenül én is visszautasítottam, egyre mélyebbre égetik be magukat a gondolataimba. Át meg átjárják azokat. Nincs értelme tovább lépni? Mégis élek. Mit élek?! Vegetálok, létezem, de nem igazi élet ez... Élet az, ha nem azt teszem, amit akarok, és azt teszem, amit nem akarok? Közben mindenfelõl csak azt hallom: "Mihaszna nép ez!" Istenem, miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? - "Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az Úr, Izrael Istene: Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában!" "A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog."
Mikor fellegek feltornyosultak és a hullámok összecsaptak fejünk felett. Mikor a templomok leomlottak és meghasadott a hegy. Mikor sötétség borult a világra, végtelen sötétség, És az égre nem jöttek fel a csillagok, - Mikor a halál örvényénél álltunk... E szörnyû ítéletben, ez elveszejtõ nehéz idõben mindig hitted: "Isten kezében vagyunk, és ott vagyunk a legbiztosabb helyen. (Bartalis János)
Uram, hallottam egyszer valakitõl, hogy abban minden benne van, amit az a vak kiabált: Uram, Jézus! Könyörülj rajtam! Ámen.