Az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tõle. (1Sám 1,27)
Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1Kor 4,7)
Atyánk, a te ösvényed vezessen minket az örök hazáig!
Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentõl készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. (2Kor 5,1)
"Most ne gondolj három percig a rózsaszín elefántra! Ugye, nem sikerült elvonatkoztatni? Megmondtam, mire ne gondolj, és mégsem tudsz másra gondolni." Csapdába ejti ez a játék a képzeletünket. De automatikusan mûködünk így, és nem tudjuk szabályozni. Mikor gyermekként hallottam Nikodémus kérdésére Jézus válaszát, miszerint nem úgy kell újjászületni, hogy visszabújunk anyánk méhébe, akkor értettem, hogy Nikodémus nem jól gondolta, de elképzelni mégsem tudtam, hogy akkor hogyan lehetséges. Ma úgy hiszem, már megértettem. De a mennyország kérdése mindannyiunk fantáziája elé súlyos követ gördít. Nem sátor lesz és nem olyan ház, amilyet ismerünk. Nem az az ígéretünk, hogy pont olyan házban lakhatunk, amilyen az eddigi életünkben látott legszebb volt. De azt megsejthetjük, hogy annál sokkal jobb lesz, mert Isten szerint való lesz, és õ készíti el számunkra. Most még nem értenénk meg, talán ezért sem árulja el. De míg ez a földi életünk annak minden embertákolta berendezésével szétporlad, odaát vár az örök hon. Nem egy ház, amit belakunk, nem egy élet, amit megélünk, nem is olyan boldogság, amit ismerni vélünk. De örökké tart és tökéletes lesz. Fény ragyogja be, és béke honol, szeretet hatja át.
Az ember és a világ történelmének tulajdonképpeni egyetlen és leglényegesebb témája, amelynek minden egyéb alárendelõdik, a hit és a hitetlenség konfliktusa. (Goethe)
Nincs vágyam más, csak országodba kerülni, Uram. Nem tehetek érte semmit önerõmbõl, de Krisztusom érettem elszenvedett halálával kifizette a váltságot. Ezért tudhatom, méltatlanul is hozzád térek majd. Ámen.