Skip to main content

Otthonunk van

A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bûneink miatt törték össze. (Ézs 53,5)
Pál írja: Nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára. (Gal 6,14)

Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!

Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak. (Jn 14,23)


A házunk, a lakásunk, az otthonunk az a hely, ahol biztonságban és "otthon" érezzük magunkat. Néha azért unalmasnak tûnik ez a hely, mert itt már mindent ismerünk, de minél távolabb kerülünk tõle, annál jobban érezzük hiányát. Honvágyunk van, vágyódunk az otthonunk után. Vágyódunk ahhoz a helyhez, ahol nem vagyunk idegenek, ahova mindig hazavárnak. Ha elindulunk a nagyvilágba szerencsét próbálni, egyetlen támpontunk marad csak, amire támaszkodhatunk, az otthonunk, ahol szeretnek minket. Van, akinek nem adatott meg az otthon melegének öröme, de Jézus szeretetével otthonunkká válhat a világ. Otthonunk lehet az Atyánál. Ha pedig már itt a földön beköltözünk ebbe a mennyei szállásba, akkor tapasztaljuk meg igazán az otthon szeretetét. Ha elhagyjuk ezt az otthont és megpróbáltatásokban lesz részünk, nem fogunk többé tévelyegni, mert szállásunk van az Atyánál, ahova mindig hazavárnak.

Kell még egy szó, mielõtt mennél, / Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha, gondolj reám, / Ez a föld a tied, ha elmész visszavár.

Nézz rám, s ne ígérj, / Nézz rám, sose félj,
Ha nincs hely, ahol élj: / Indulj hazafelé!
(A Honfoglalás címû film betétdalából)



Urunk Istenünk! A hétköznapok gondja, a munkánk, megélhetési lehetõségünk és néha kalandvágyunk messzire visznek el otthonról. De bármily messze is vagyunk ettõl a számunkra biztonságos helytõl, kérünk, õrizz meg bennünket, és ébressz honvágyat bennünk a te otthonod iránt. Ámen.