Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. (Ézs 64,5a)
Isten Fia az, aki minket bûneinktõl megtisztított. (Zsid 1,3)
Istenünk! Segíts, hogy igazán megismerhessünk téged, és ezzel magunkat is megismerjük!
Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat! Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.) Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok. Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le! (Szela.) Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az Úrban! Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk! Zsolt. 4
Péter így válaszolt Jézusnak: Te vagy a Krisztus. (Mk 8,29)
Nagy szavak ezek. De nem csengnek nekünk egy kicsit távolinak, üresnek? Talán túl sokszor hallottuk, használtuk már. Mi értelme van akkor újra olvasni vagy kimondani?
Úgy érezhetjük, talán elég, ha elismerjük Jézus nagyságát. Ha bevalljuk, hogy mi annyira nem lettünk volna képesek, mint õ, ezért megérdemli a tiszteletünket. Egyébként is, ki értené, ha ilyen szavakkal dobálóznánk, mint Messiás, Krisztus. Vagy ha tényleg többet kell mondanunk ennél, akkor fel merjük még vállalni, hogy Jézus próféta. Hírnöke, szószólója a végsõ idõknek, nagy dolgok tudója.
De hiába igyekszünk megtalálni azokat a jelzõket, amik még nem kínosak a számunkra, de talán elégségesek. Nem létezik ilyen kényelmes megoldás. Vagy elfogadjuk, hogy Jézus Krisztus Isten egyszülött Fia, a mi Megváltónk, a megígért Messiás, vagy nem mondunk semmi érdemlegeset. Nincsen köztes út. Kemény, határozott szavakat kell használnunk. Lehet, hogy elsõre idegenül hangzanak vagy sokadszorra már üresen, de át kell éreznünk, micsoda jelentõségük van. Meg kell látnunk ezeknek a kifejezéseknek a valódi jelentését, és egész szívünkkel át kell éreznünk azt a bizakodást és hitet, ami belõlük árad. Igazán élõ szavak ezek, annyira, hogy minket is életre kelthetnek, ha jól használjuk õket. És akkor újra és újra erõt adhatnak a mindennapokra.
Az egyetlen, amit Istennek adhatunk, a hálaadó dicséret. Ez egyúttal az egyedül helyes istentisztelet is, mint maga mondja. (Luther)
Urunk! Add, hogy valóban életre keljenek számunkra a te neveid. Segíts, hogy igazi magasztalásként mondhassuk ki õket. Így mélyen átérezzük, milyen hatalmas Urunk is van. Áldd meg imádságunkat, énekünket, hitvallásunkat az õszinteség gazdag ajándékával. Vigasztalj minket így is a te igéddel. Ámen.