Uram, add, hogy legyen bennem olyan szeretet mindenki iránt, amilyen szeretettel te szeretsz engem!
Jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre. (Zsolt 100,5)
Olyan gyorsan változik minden körülöttünk, napjainkat jó előre pontosan be kell osztanunk, annyi minden ér minket váratlanul. Örökkévalóság? Örök szeretet? Törekszünk az állandóságra, de nehezen tudjuk elképzelni, hogy életünk az őseink és az utódaink közé illeszkedik. Futunk az elmúló idővel, és közben keressük az állandót. A zsoltáros arról tanúskodik, hogy felismerte az állandót, az Örökkévalót. Arról a szeretetről és hűségről beszél, amely kísérte elődeinket és utódaink mellett is ott lesz. Futunk, rohanunk kis földi életünkben, és közben felettünk, idő és tér felett, átível az isteni jóakarat. Ezt kell meglátnunk, és erről kell tanúskodnunk életünk minden napján.
Ő küld harmatot és esőt, napfényt és holdvilágot. Áldását gyengéden, művészien becsomagolva nyújtja felénk. (Claudius M.)
Kifogyhatatlan atyai szeretet és meghálálhatatlan atyai jóság ölel körül mindennap. Most is kezemet összekulcsolva áldom őt, kitől azt az örömöt kaptam, mely szívemet eltölti és lelkemet vidámítja. Milyen szép és milyen kedves, ha Istenem kegyelme: az öröm és boldogság illatos virágokat fakaszt életutam mellett. Milyen jó érezni hozzám való jóságát! Milyen jó látnom és tapasztalnom, hogy mennyei Atyám jósággal és bölcsességgel megáldja és boldoggá teszi életemet. Áldom őt ezért! De kérlek téged, Atyám, hogy az öröm el ne felejtesse velem, hogy mindent csak neked köszönhetek. Ne engedd, Uram, hogy a boldogság pillanatát, amelyet te adsz nekem, én magam űzzem el. Engedd a boldog órákat hálaadással élveznem, hogyha már elmúltak is, boldogító érzésük megmaradjon lelkem örömére, szent nevednek pedig dicsőségére. Ámen.
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!