Kérünk, emlékezz meg rólunk, Urunk, ama utolsó napon!
Minden nép dicsőítse az Urat, dicsőítsék őt a nemzetek, mert nagy az ő szeretete irántunk, és hűsége örökké megmarad! (Zsolt 117)
Figyelj rám és hallgass meg, Uram,szabadíts meg, mert benned bízom! Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram. Hallgasd meg, Uram, imádságomat, és figyelj könyörgésemre! A nyomorúság idején hozzád kiáltok, és te meghallgatsz engem. (Zsolt 86)
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön-örökké. Ámen.
Minden nép dicsőítse az Urat, dicsőítsék őt a nemzetek, mert nagy az ő szeretete irántunk, és hűsége örökké megmarad!
Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban. (1Kor 15,42)
Hitünk egyik pillére a feltámadásba vetett hit, ezért foglalkoztat minket, nem elégszünk meg a tény puszta ismeretével, hanem érdeklődünk az után is, hogy miként fog megtörténni. Pál az első Korinthusi levél 15. fejezetében sorra veszi a feltámadással kapcsolatos kérdéseket. Hogyan támadunk fel? Testben - hangzik a természetes válasz, ami azért számos kérdést hordoz még magában. Milyen ez a test? Magán viseli-e a halálunkat megelőző időszak jellemzőit? Kinek-kinek eszébe jutnak meghalt szerettei, akkor, amikor utoljára látták és akkor is, amikor egy emlékezetes alkalommal együtt voltak. Pál apostol azt mondja: romlásra vettetik el, és ez nem csupán a test fizikai elporladását jelenti, hanem azt is, hogy ha az ítéletnél csak a mi életünk esne latba, akkor bizony kárhozatra lennénk ítélve. Krisztus értünk hozott áldozata az, amitől az ítéletünk megváltozhat, ezzel lehetünk csak romlatlanok testben és lélekben egyaránt. Mert mi a halál, a szenvedés? A bűneink következménye. Isten persze nem egyfajta büntető törvénykönyv tételei alapján rója ki az emberek büntetését. A különféle szenvedések nem vezethetők vissza egy-egy rossz cselekedetre. Bízhatunk abban, hogy ő a feltámadást is a lehető legjobban rendezi el számunkra. Ne is szánjunk túl sok időt a feltámadás mikéntjének találgatására, inkább döbbenjünk rá azokra a feladatokra, melyekre ezek az ismeretek köteleznek bennünket.
Ki vagyok én? E kérdés gúnyolódik velem. Bárki is vagyok - te ismersz engem: Istenem! Tied vagyok! (Dietrich Bonhoeffer)
Mit Isten akar énvelem, az lesz a legjobb nékem. Kész ő, hogy áldjon, segítsen, ha bízom nagy nevében. Bajból kiment a hű, a szent, nem fenyít, csak mértékkel. Ki benne hitt, soha senkit Isten nem hagyott még el. Nem kell kétségbeesnem, mert Isten vigaszom és életem, lelkem reménye. Amit bölcs tanácsa elhatározott, azzal nem szállhat szembe a világ, sem emberi hatalmasságok. Bolond az, ki Istentől elfordul, és Jónásként színe elől menekülni próbál. Hiszen ismeri gondolatainkat, és számba vette fejünkön a hajszálat is. Boldog az, ki hívő bizalommal őhozzá tér, aki reménykedve és türelemmel várja végzését és válaszát. Így örömest útra kelek - akkor is, ha ez az út síromhoz vezet - Istennel. Isten számon tartja napjaimat. Ha keze int és hazahív, elveszi a halál keserű voltát. Így végül a halál lelkemet el akarná szakítani testemből, Istenem te fogadd azt hűséges kezedbe! Ha az ördög, halál, bűnök vádolnak engem, és halálos ágyam küzdőtérré válik, te segíts, hogy benned bízó hitem győzedelmeskedjen, és elérjem kívánt, boldog végem!
Még egyet kérek Istenem, hogy tarts meg mindig nálad, és ne engedj elcsüggednem, ha gonosz lélek támad. Biztass: Ne félj! Védj és segélj! Kelj híved oltalmára! Így is teszel, velem leszel, s én áment mondok áldva. (Bach: 111. kantáta)
Úr Jézus Krisztus, légy mellettünk ezen az "utolsó" napon. Segíts, hogy az általad elkészített úton járhassunk, hogy mi is meghalljuk szavadat: Jól van, jó és hűséges szolgám, kevésen voltál hű, sokat bízok rád ezután. Ámen.