... mint szegényék, de sokakat gazdagítók, mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. Korinthusi második levél. 6, 10.
A keresztyén ember, miként a Krisztus, lelki dolgokban ura a világnak. Mindenkinek tud segíteni, használni és mindennél nagyobb dolgokat művel a földön. Mert Isten is többre becsüli az egész világnál. Érette ad a világnak is mindent s tartja meg mindenét. Úgyhogy ha keresztyének nem volnának a földön, nem volna békessége se városnak, sem országnak. Sőt az ördög másnapra minden földönvalót elpusztítaná. Hogy terem még gabona a mezőn, hogy van az embereknek tápláléka, egészsége, békessége, biztonsága, az mind a keresztyéneknek köszönhető. Bár szegény koldusok vagyunk, mégis sokakat gazdagítunk. Semmink sincs, mégis van mindenünk. Amijük van a királyoknak, fejedelmeknek, uraknak, polgároknak, parasztoknak, mindaz nem tulajdon szép szemükért van, hanem Krisztusért és az Ő keresztyéneiért. Övék az evangéliom, a keresztség és az úrvacsora. Ezekkel térítik az embereket, veszik el az ördögtől, ragadják ki a pokolból, halálból a lelkeket s viszik az ég felé. Ezekkel vigasztalják, erősítik s tartják meg a keseredett, szorongatott lelkiismeretet. Keresztyéni üdvösséges életre tanítanak, oktatnak és tanácsolnak minden rendű-rangú embert. Olyan szolgálat ez, amit a világ valamennyi királya, császára, hatalmasa, gazdagja, tudósa se tudna elvégezni, se megfizetni. Mert melyik tudna közülük csak egyetlen, bűn terhétől keseredett lelkiismeretet is megvigasztalni?!
Jézus, mi üdvösségünkre
Jövél ez árva földünkre
S mennyei mester lettél.
Apostolidat Lelkeddel
Megáldottad és népeddel
Fölötte nagy jót tettél.