Az alázatosaknak az Úr kegyelmet ad. (Péld 3,34)
Jézus ezt mondta: "Minden lehetséges annak, aki hisz." Erre azonnal felkiáltott a beteg gyermek apja: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" (Mk 9,23-24)
Uram, te vagy a kezdet és a vég, az Alfa és az Ómega!
Az Úrnak félelme az ismeret kezdete. (Péld 1,7a)
Önmagam megváltója lettem! Nincs elõttem határ, már a csillagos ég sem az. A tudomány határozza meg azt, hogy kik vagyunk, és a tudásom azt, hogy ki vagyok. Tudom, hogy honnan jöttem és hogy hová megyek. Egyre mélyebbek az ismereteim. Már-már olyan mélyek, hogy nincs, aki kihúzzon belõlük.
Nem boldogulok. Hiába minden módszer, hogy megmentsem magam, hiába minden, amit ismerek, mégis értelmetlen az életem. Pedig már ismerem a világegyetem majd összes titkát. Már sokat megfejtettem. És majd, ha mindent a saját kezemmel megérintettem, talán elhiszem, hogy létezem.
Mikroszkóppal vizsgálom a világegyetemet. Jézus pedig elém rakja a kezét: Nézd, itt a seb, melyet te szúrtál, nézd, és higgy! És én elõveszem a mikroszkópomat. Õ eljött, kiterjesztette üdvözítõ hatalmát minden népre, és én csak forogni tudok önmagam körül. Az egész életemet arra teszem fel, hogy az élet szálait bogozzam, mikor ezek a szálak mind az õ kezében végzõdnek.
Uram, kérlek, hagyd, hogy felismerjelek!
Igen, lényegében mindennek mélyén ott remeg ez az õsi emberi érzés: sírással jövünk a világra, és talán egy utolsó riadt sóhajjal lépünk ki belõle. A kezdet és a vég között egyfolytában félünk. Ki bevallja, ki nem. (Gyökössy Endre)
Uram, bölcsesség fejedelme! Nálad van az igazság, nálad van az ismeret teljessége. Földi létünk határait csak te ismered. Uram, ne hagyd, hogy felesleges ismeretek eltérítsenek a hozzád vezetõ útról! Láttasd meg velünk inkább azokat a dolgokat, amelyek a te ismeretedhez vezetnek! Ámen.