Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de népem nem ért meg engem. (Ézs 1,3)
Abból tudjuk meg, hogy ismerjük õt, ha megtartjuk az õ parancsolatait. (1Jn 2,3)
Téríts meg, Uram, a mai napon is!
Nem veszed észre, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? (Róm 2,4)
Jóság, elnézés, türelem. Ezek a fogalmak jól jellemzik Isten gazdagságát. Még ha nem is vesszük sokszor észre kegyelme, türelme nap mint nap velünk van. Nem veszünk róla tudomást, hogy Isten jósága megtérésre ösztönöz. Ez pedig jellemzõ az emberre. De lássuk meg, hogy Istennek nem a haragja, bosszúvágya, hanem a jósága ösztönöz minket megtérésre. Ha lázad is az emberi szív, ha nehezen akarja odaadni magát Istennek, õ akkor sem haraggal közeledik. Nem olyan indulatokkal fordul felénk, hogy majd megmutatja, ki az erõsebb, nem versenyezni akar, megmutatni, hogy ki az Úr a háznál. Segíteni akar, vezetni, új életet adni, mert tudja, nekünk az a jó, ha õ az Úr a háznál. Isten gyermekévé szeretne fogadni minket a Jézus Krisztusban való újjászületés által. Ennél nagyobb dolog nem történhet velünk. És ez a kegyelem mindenki számára adott, ez elérhetõ közelségben van. Ne vessük meg tehát kegyelmét, melyet megmutatott Jézus Krisztusban és gondviselõ kegyelmében. Jósága mindenkit ösztönöz. Arra indít, hogy döntsünk Isten szeretete mellett, melyet már gazdagon bizonyított, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a világ hiábavalóságának, hogy életünk lehessen!
Ó, Uram Jézus, fogadd el lelkemet, én Életem, vedd el életemet, én örömöm, vond magadhoz szívemet, én édes eledelem, dicsérjelek téged. Én fõm, igazgass engem, szemeimnek fénye, világosíts meg engem, én dallamom, szedj méretre engem. Én illatom, éltess engem. Istennek igéje, teremts újjá engem. Én dicséretem, örvendeztesd meg szolgádnak lelkét. (Aurelius Augustinus)
Urunk Istenünk, hálát adunk azért a kegyelmedért, amellyel felénk fordultál és fordulsz mindennap. Köszönjük, hogy türelmes és jóságos vagy, és kérünk, szólíts meg újra és újra, hogy észrevegyük hívásod! Ámen.