Az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre megmarad. (Ézs 51,6)
Ha megmarad bennetek az, amit kezdettõl fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában. (1Jn 2,24b)
Kérek, Uram, vezess kegyelmeddel a mai napon is!
Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat! (1Móz 18,3)
Valóban meg kell nyerni az Úr jóindulatát? Talán igen. Persze nem biztos, hogy ez a cselekedeteken múlik, hiszen milyen aljas módon bánt el Jákób Ézsauval, Dávid Úriással, de mégis mindketten az Úr jóindulatát élvezték, még akkor is, ha megbüntette õket. Kiválasztotta õket és velük is maradt egész életükben. Nem ismerjük az Úr gondolatait, nem tudhatjuk, kit kedvel és kit nem, de megpróbálhatunk úgy élni, hogy kedveljen minket, hogy érdemesnek tartson a kiválasztásra. Ahogy Noét vagy Ábrahámot érdemesnek találta. Próbáljunk meg úgy élni, hogy áldás legyünk mások számára, hogy szentek legyünk, akiket nem kerül az Isten.
Az értelem nem elég ahhoz, hogy megértsük önmagunkat vagy a világ tüneményeit: a lényeges, a csalhatatlan megértéséhez és érzékeléséhez valami más is kell, több mint az értelem. (Márai Sándor)
Uram, te megsegítettél, s kivezettél abból a zûrzavarból, amelybe lelki éhségem sodort, amikor siker és megértés után sóvárogtam. Te embereket vezettél hozzám, akiknek segíthetek, akikkel törõdhetem. Így most már nem üresek óráim, melyek hivatali elfoglaltságom után fennmaradnak. Uram, köszönöm, hogy velem veszõdsz, s hogy szelíden kivezetsz az önmagam körül való forgás bûvkörébõl. Annyira örülök, hogy megnyitottad szemeimet, és vágyat ébresztettél bennem, hogy nekem ajándékozott szeretetedet és örömödet másoknak továbbadjam. Ámen. (Frauen im Gebet címû imakönyv)