Megáldotta kezed minden munkáját Istened, az Úr. (5Móz 2,7)
Simon így felelt: "Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat." (Lk 5,5)
Uram! Szabadíts meg a hitetlenség vakságából! Látni szeretném dicsõségedet!
Jézus ezt mondta Mártának: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsõségét?" (Jn 11,40)
A már négy napja halott Lázár sírjánál hangzik el ez a mondat Jézus szájából, amikor Márta hitetlenül tiltakozik a sír száját lezáró kõ elhengerítése ellen. Márta az érzékszervekkel jól felfogható materiális valósághoz ragaszkodik: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." Racionális érvelésével azonban megtorpan az emberi lehetõségek határánál. Pedig csak néhány perc telt el azóta, hogy kimondta: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus... Hát ennyire nehéz rábízni magamat, az egész helyzetet Jézus Krisztusra? Pedig kételkedõ földhözragadtságunkban is csak az Isten Fia segíthet. ...ha hiszel, meglátod az Isten dicsõségét. Ha mersz bízni az õ szavában; ha az õ életadó hatalmában reménykedsz, akkor Mártával együtt lehetsz szemtanúja, hogyan lesz a halóból, az oszlóból újra lüktetõ, élõ mozgás. A csüggedés fáradtsága helyett merj hinni! Várd Istentõl a lehetetlent! A betegágynál, a fárasztó munkában, vagy amikor reménytelen sötétségben érzed magad. A lemondás és a fásult beletörõdés vagy a tiltakozás fékevesztett zokogása helyett várj nagy dolgokat Istentõl! Hiszen Jézus van itt, jelen van, és arra a merész lépésre kér, hogy bízd magad rá! Mi az, ami nem történhet meg? Mi az, amit õ nem tehet meg?
Egyedül az Istenhez tapadás puszta vágyának kell megmaradnia bennünk - hogy helyet adjunk neki, aki egyszerre a legmagasabb és a legközelebbi, hogy az õ munkája virágozhasson, s hogy születése akadálytalanul végbemehessen bennünk. (Johannes Tauler)
Mennyei Atyám! Hálás vagyok neked, hogy nem kell megelégednem az értelemmel felfoghatóval. Köszönöm, hogy dicsõségedet láthatom megannyi csodában. Te éltesd, Uram, hitemet! Ámen.