Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az Úré. (1Kir 8,61)
Ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is. (Lk 12,34)
Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok. (Jer 17,14)
Zsolt. 121.1-8 Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor. ”
Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsõség örökkön-örökké. (1Tim 1,17)
Bizonyos régi értékekrõl manapság egyre inkább megfeledkezünk. Becsület, tisztelet, példamutatás, hálaadás - nem sokat jelentenek a mai világban. Az iskolákban az egyre fokozódó ismeretátadási kényszer miatt egyre kevesebb energia marad a nevelésre. A szülõk a megélhetésért folytatott hajszában egyre inkább megfeledkeznek gyermekeikrõl, akiknek talán mindent kifizetnek, befizetnek. Az önfeláldozó élet, a másikért élés, az értékeket továbbadó életforma kiment a divatból. A döbbenet az, hogy azok az emberek, akik az õsök vallását elvetik, megvetik, képesek egyik pillanatról a másikra valami idegen vallás legalázatosabb szolgáivá válni. Bennünk van az igény a Mindenekfelett való elõtti leborulásra. Büszkék vagyunk, hogy úgy éljük le életünket, hogy mi senki elõtt nem alázkodunk meg, aztán, amikor nem megy életünk szekere, összeroppanunk. Hiszem azt, hogyha mindennap az Úr elõtti térdeplésbõl indulunk utunkra, megtaláljuk életünk helyes egyensúlyát, ami segít megtanítani az elfelejtett értékekre, mint becsület, tisztelet, példamutatás, hálaadás.
Mutasd hát magad olyannak a másik ember elõtt, amilyen valóban vagy, és mutasd magad Isten elõtt olyannak, amilyen vagy! Ismerd el Isten elõtt, hogy mi vagy, - nehogy õneki kelljen elítélnie azt, amit benned lát! Ha nem akarod, hogy Isten megítéljen, ítéld meg te önmagadat! (Augustinus)
Vond a lelkem a szeretet kötelékével magadhoz. Ó, Jézusom, mutasd hatalmasnak magad benne! Világosítsd meg, hogy hittel megismerjen téged: add, hogy szent lánggal égjen, hogy hittel szomjazzon téged!
Hol jobbra, hol balra botlik tétova léptem. Kísérj el Üdvösségem, ne hagyj a vészbe sodródnom, hadd érezzem bölcs vezetésed a menny kapujáig!
Ölj meg jóságoddal, támassz fel kegyelmed által, az óembert betegítsd meg, hogy új életre vágyjon már itt e földön, hogy értelme, minden kívánsága és gondolata tenálad legyen. (Bach: 96. kantáta, 3., 5., 6. tétel)
Uram, nehéz elfogadni, hogy rajtunk kívülállótól várjunk segítséget, vezetést. Nehéz a másikban meglátnunk a tiszteletreméltót, a megbecsülendõt. Kérlek, vezess úgy, hogy mindig tudjuk, hol a helyünk. Tedd megszokássá a térdeplést elõtted, hogy ebbõl töltekezhessünk életünk minden napján. Ámen.