Akkor megtudják a népek, amelyek körülöttetek megmaradtak, hogy én, az Úr, építettem újjá a rombadõlt városokat, és én ültettem be a pusztává lett földet. (Ez 36,36)
Irgalmas és könyörületes az Úr. (Jak 5,11)
Ha kiált hozzám, meghallgatom. (Zsolt 91,15)
Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (1Jn 3,8b)
Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem. Mert meg van írva: "Megverem a pásztort és elszélednek a juhok."
Márk 14,27
Könnyen volnék hajlandó ezt a prófétai idézetet csüggedésed és lemondó bánatod szomorú kifejezõjének tekinteni. De ebben az esetben nagyon tévednék. Nem csüggedéssel viaskodtál, amikor Zakariást idézted. Az Írásnak ez a szava inkább megerõsítette hitedet. Nem a sötétség meredt feléd az Ótestamentumból, hanem a régi idõknek ez a jóslata inkább olyan volt számodra, mint a világító csillag, amely utat mutat. Bizonyította: a helyes úton haladsz. Így kell történnie mindennek: téged - a pásztort - elfognak és megvernek, tanítványaid pedig - a nyájnak a tagjai - szétszóródnak. Nehéz ez az út, ez igaz, de ez a világ megváltásának egyetlen útja. Ennek az útnak az utolsó földi pontja után föltámadsz, és akkor egybegyûjtheted a szétszórtakat. Ezt ígérted is nekik.
Uram!
Ezzel is nevelni akarsz. Isten Igéjére kell figyelnem. Minden szent ígéretére. Nemcsak arra, amelyet könnyû elfogadni, hanem arra is, ami nagyon nehéz. Csak mindig az Õ útján haladjak, csak mindig az Õ akarata teljesüljön életemben.