Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelõttem, és légy feddhetetlen! (1Móz 17,1)
Ti vagytok a világ világossága. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek elõtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5,14a.16)
Sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Máté 20,16 b)
Egyszerû, megnyitott szívvel szeretném most elolvasni a szõlõmunkásokról mondott és sokszor félreértett példázatodat.
Megrajzolod benne az embert. Jól ismered, mert valóban ilyen az ember. Legszívesebben tétlenül ácsorog. Ha pedig rászánja magát valami munkára, azonnal a markát nyújtja a jutalomért. Jutalomért munkahelyet és gazdát cserél. Hazát tagad meg. Elveket és meggyõzõdést váltogat. Fájdalmas igazság ez az emberrõl.
Megrajzolod példázatodban Istent. Te ismered. Csak Te ismered. Isten a rest, a lázongó embert szeretetével tiszteli meg: munkatársává fogadja. Ebben adja meg az embernek élete legfõbb tartalmát.
Uram!
Így mondtad: sokan vannak a hivatalosok. Így is mondhattad volna: mindenki hivatalos. Ezt a kegyelmet akkor értem meg igazán, ha a hívás után engedem magamat ki is választatni, és ottmaradok örömmel Atyám országában. Nem a jutalomért. Mert a keresztyén élet nem "jó üzlet". Egészen más: Istennel való boldog egység.