Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erõt öntöttél. (Zsolt 138,3)
Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" (Róm 8,15)
Azt a parancsolatot is kaptuk tõle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. (1Jn 4,21)
Zsolt. 113.1-9 „Dicsérjétek az URat! ÚRnak szolgái, dicsérjétek, dicsérjétek az ÚR nevét! Legyen áldott az ÚR neve most és mindörökké! Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az ÚR nevét! Magasan fölötte van az ÚR mindennépnek, dicsősége fölötte van az egeknek. Ki hasonlítható Istenünkhöz, az ÚRhoz, aki a magasban lakik, és a mélybe néz, az égre is, a földre is? Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt. Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé. Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az URat! ”
Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön. (Hós 13,5)
Kiszikkadt föld, elhagyatott puszta. Elég sivár látvány. Sokszor érzi az ember is, hogy sivár az élete, mindennapjai a pusztán visznek keresztül. Izráel népe is sok évet töltött a pusztában, pedig már régen várt rá az ígéret földje. A nép azonban elhagyta Istenét, és hosszú idõbe telt, mire az Úr kivezette õt a pusztából, ahová hûtlenségük miatt kerültek. A sivár pusztai élet volt lázadozásuk, bûneik következménye. De nemcsak a büntetés idõszaka volt ez. Isten formálta õket, megmutatta hatalmát és szeretetét. Õ gondoskodott választottairól a nehéz idõkben. Nem akarta, hogy elvesszenek, saját gyermekeivé fogadta õket, hiszen õ adott szabadulást Egyiptomból is. Megmutatta hatalmát és irgalmát, minden jóval ellátta õket, ha megtértek hozzá. Mindig visszavárta eltévelyedett népét.
Isten ma is várja a kiszikkadt földön, pusztaságban, lelki sivárságban járó választottait, akiket Jézus Krisztus által gyermekévé fogadott. Õ a nehéz idõkben sokat tud formálni az embereken. Hiszen sokszor kilátástalan és szenvedéssel, nehézséggel teli helyzetekben látjuk meg, hogy milyen kevesek vagyunk, hogy mennyire szükségünk van Istenre, aki gondot visel rólunk. Õ pedig várja, hogy gondoskodhasson rólunk és oltalmazzon minket.
Szabadítót is küldött hozzánk, hogy kitaláljunk a sivár pusztából, hogy életünk megújuljon. Ez több mint megtiszteltetés, ez több mint odafigyelés, ez maga az isteni szeretet.
Isten akarata mindig javunkra válik, még ha nem is mindig felel meg elképzeléseinknek. (Arnold Jansen)
Mennyei Atyám! Hálát adok neked, hogy így szólíthatlak, hogy én is gyermeked lehetek. Látod azt a sivár világot, ami körbevesz minket, és látod milyen nehéz itt neked szolgálni. Kérlek, légy kegyelmes és hosszútûrõ, hogy a bûnök el ne sodorjanak. Hála legyen irgalmadért, hála Jézus Krisztusért, aki nekem is szabadulást szerzett. Ámen.