Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. (Zsolt 139,5)
Krisztus mondja: "Nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, hanem maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentõl jöttem." (Jn 16,26-27)
Uram! Adj alázatos szívet! Ne legyek fukar és ne legyek irigy!
Van, aki bõven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szûken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. (Péld 11,24)
Az ember sok, igazán emberi vonása közé tartozik az irigység, a fukarság. Hajlamosak vagyunk kuporgatni azt, amink van. A világ meg is követeli ezt az embertõl, de az ember nem csak az anyagiak terén kezd ilyen lenni, hanem sajnos egész gondolkodásunkra, érzelemvilágunkra, hitünkre is ez a jellemzõ.
Éppen elég az, ami van, vigyázok rá. Nem adok a szeretetembõl, figyelmembõl feleslegesen sem Istennek, sem embernek. Ez a gondolkodás befolyásolja életünket. De mi marad nekünk, ha nem adunk senkinek semmit. A szeretet akkor gyarapszik, ha bõven osztogatjuk. Nem olyan, mint a pénz.
A hit is ilyen. Ha nem hirdetem az evangéliumot, hanem elhallgatom, semmivé válik bennem. Mi lett volna, ha a tanítványok nem hirdették volna Jézus tetteit és megváltó munkáját? Valószínûleg a kövek dicsõítették volna Istent, ha õk nem tették volna meg, ahogy az evangéliumokból ismerjük Jézus válaszát az ördög kísértõ szavaira. Hirdessük az Isten igéjét és szeretetét, osszuk szét, amink van. Hiszen:
Tanítóink mondták: legyetek jó sókká, szövétnekké, csillagokká... (Moldova György)
Add, Istenem, hogy igédet, szeretetedet hirdessem egész életemmel, tetteimmel, gondolataimmal is. Ne fukarkodjak a jó szóval, a dicsérettel, a szeretettel, és a körülöttem levõket bõven ellássam ezekkel. Ha nincs is erre mindig tehetségem és kedvem, Uram, adj erõt, hogy mégis neked tetszõen éljek, és így sáfárkodjam javaimmal. Ámen.