Én magam oltalmazom Jeruzsálemet mindenfelõl - így szól az Úr -, mint egy tüzes fal. (Zak 2,9)
Jézus ezt mondta Péternek: "Te Péter vagy, és én ezen a kõsziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta." (Mt 16,18)
Mondom néked, Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. (Lukács 22,34)
Meglehetõsen általános ismertetõ jele az embernek a nagyhangú fogadkozás. Az imént mondta Péter: "Uram! Teveled kész vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni!" Te nem fogtad szaván. Tudtad, mennyire nincsen elkészülve arra, ami következik. Ezért egészen mást tettél. Fölkínáltál neki három alkalmat, amelyen hûségét megbizonyíthatja - ha tudja. Magad jól tudtad, a három alkalom csak erõtlenségérõl gyõzi meg. Késõbb: keserves könnyek elsírása után elfogadtad ajánlatát. Tömlöcbe is engedted. Halálba is. De csak akkor ajándékoztad meg a vértanúság méltóságával, amikor benned való hite már nemcsak az ajkának fogadkozása volt.
Uram!
A tieiddel mindig így bánsz. Nem hangunk nagyságához igazodol. Nevelsz. Próbák elé állítod hitünket. Talán hosszú betegség alatt. Kenyérkockázat közben. Vagy másaknak a halálvívódása láttán.
Péter esete oly sokszor ismétlõdik meg. De hála neked: Péter bûnbánatának boldogító szégyenkezése is megismétlõdik. Akkor - csak ez után - fogadod az érted való szenvedésünket.