Veled van az Úr, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtõl félned. (Zof 3,15b)
Jézus megérintette a tanítványokat, és így szólt hozzájuk: "Keljetek fel, és ne féljetek!" (Mt 17,7)
Áldott légy, Urunk, aki teremtetted az eget és a földet!
Zsolt. 80. 2 „Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva 3 Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak! Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre! 4 Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! 5 URam, Seregek Istene, meddig füstölög haragod néped imádsága ellenére? 6 Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen adtál inni könnyeket. 7 Te okoztad, hogy civakodnak velünk szomszédaink, ellenségeink pedig gúnyolnak minket. 8 Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! 9 Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted. 10 Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. 11 Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal. 12 Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig. 13 Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?! 14 Lerágja az erdei vadkan, és lelegeli a mezei vad. 15 Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg, és gondozd ezt a szőlőt! 16 Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél! 17 Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták! 18 Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél! 19 És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet. 20 URam, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! ”
Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. (Zsolt 102,26)
Sokszor sétálok a gyönyörû hóesésben. Álomszép ilyenkor a természet. Bár hideg van, mégis örömest csatangolok jobbra-balra. Minden annyira szép. Te alkottad mindezt, Uram - gondolom magamban. Olyan felfoghatatlan. Minden idõk elõtt õ alapozta meg a világot. Nem sajátította ki magának, hanem megajándékozott minket ezernyi szépségével és minden gyümölcsével. Az õ keze formálta otthonunkká, hogy megtaláljuk benne helyünket. Aztán látom a hatalmas gyárkéményeket, melyek ontják a füstöt. Ezt tette az ember - gondolom. Az Úr hatalmat adott a kezébe, és lám, mit tett. Pedig ez a hatalom nemcsak azt jelenti, hogy használhatjuk, hanem azt is, hogy óvnunk és védenünk kell - a saját érdekünkben. Isten, aki mindenek Teremtõje, aki mindenek Alkotója, újra és újra helyrehozza az emberi gondatlanságot. Bár sokszor látjuk, hogy mennyire nehéz, õ mindenre képes. Õ az, aki újra és újra visszaadja a természet szépségét, visszatartja a pusztulástól. Hajdan szeretetével õ vetett alapot a Földnek, ma pedig ugyanezzel a szeretettel - amellyel sokszor visszaélünk - tartja meg a világot s benne az embert.
Milyen szépen ragyog a Hajnalcsillag, az Úr igazságával és kegyelmével van tele, Jesse édes ága. Te, aki Dávid Fia vagy Jákób törzsébõl, Királyom és võlegényem vagy, szívemet betöltöd. Kedves, barátságos, szép és pompás, nagy és hatalmas, Számtalan ajándékot hozol, fenséges és magasztos vagy.
Töltsétek be hívõ lelkemet, ti égi és mennyei lángok, rátok vágyakozom! A lelkek hevesen vágyakoznak a mélyebb szeretetre, És már a földön megízlelik a mennyei boldogságot.
Földi ragyogás, testi fényesség nem érinti meg lelkemet; egy fénysugarat küldött nekem az Isten, mert eljött hozzám a tökéletes jó, az Üdvözítõ teste és vére, amely felüdít engem. Ezért ez a véghetetlen gazdag áldás, Amely öröktõl fogva nekünk van szánva, És hitünk által magához vonz, Köszönetre és hálára kell hogy késztessen minket.
Ajkunk és a húrok hangja mondjanak néked köszönetet örökkön örökké. Szívünk és értelmünk, életünk végéig neked énekel dicséretet, nagy Király.
Szívemben olyan boldog vagyok, te vagy a kincsem, a kezdet és a vég. Dicsérem õt, aki felvisz engem a paradicsomba. Ezért örömömben tapsolok. Ámen, ámen, úgy legyen! Gyere, örömnek szépséges koronája, Ne maradj el sokáig! Rád várok vágyódva. (J. S. Bach: 1. kantáta, 1; 3-6 tétel)
A természet útja felfelé ível Alkotójához, Istenhez. Csak a megújhodott lélek tud ezen a meredek úton a természet ölébõl a természet Urához felhatolni. (Spurgeon)
Hálát adunk neked, mennyei Atyánk, teremtett világunk kincseiért, és kegyelmedért, amellyel még mindig fenntartod, minden gonoszságunk és nemtörõdömségünk ellenére. Segíts, hogy gyermekeidhez méltóan éljünk és munkálkodjunk egész életünkben. Ámen.