Józsefet végül eladták rabszolgának Egyiptomba. Elég oka lett volna panaszkodni emiatt, de nem halljuk az önsajnálat vagy panaszkodás egyetlen szavát sem tőle. Elszakították családjától, nem volt semmilyen reménye, hogy valaha is visszanyeri szabadságát; így folytatta egyszerű, istenfélő életét. Mások észrevették, hogy különbözött tőlük valamiben: "Látta pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele", 1Móz 39,3, továbbá: "De az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá és kedvessé tette őt a börtönparancsnok előtt." 1Móz 39,21. Igaz volt rá, hogy "mikor jóakarattal van az Úr valakinek utaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi", Péld 16,7.
Az az igazság, hogy József valójában nem valamilyen földi urat szolgált. Ő már élvezte a hasznát az újszövetségi hívőknek szóló figyelmeztetésnek: "Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint a Krisztusnak. Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát, lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak és nem mint embereknek; mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad." Ef 6,5-8. Isten adjon nekünk erőt, hogy így éljünk. Van itt egy további kérdés is: Mikor látták mások utoljára Krisztust mibennünk?
Valaki nagyon találóan foglalta össze ezt az igehelyet a következőképpen: - 1. József reagálása a rabszolgaságra - határtalan energia. 2. József reagálása a bűnre - áldott tehetetlenség. 3. József reagálása a megrágalmazásra - gyönyörű tisztesség.
Potifár felesége megkísérti, ezért, hogy ne legyen kitéve ennek, József gondoskodik arról, hogy ne legyen egyedül vele, 1Móz 39,10b. Feltehető, hogy amikor bement a házba, arra számított, hogy más férfiak is vannak ott, 1Móz 39,11. Akárhogy is volt, hogy a további kísértést elkerülje, elmenekült az asszony elől, 1Móz 39,12; vö. 2Tim 2,21 Ezért további büntetést kellett elszenvednie, "Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték" (szó szerint: a vas belépett a lelkébe), Zsolt 105,18. De minden viszontagság dacára, amikor minden annyira sötétnek látszott, hűséges maradt az Úrhoz - ez gyönyörű előkép Krisztusról.