ANNA ÉNEKE. Fia születését követően Anna ajkáról isteni Jótevőjét dicsőítő, magasságokba szárnyaló hálaéneke fakad fel. Úgy emlegették ezt az éneket, mint az Ószövetség magnificatját, és valóban az is. Sok megállapítás, amelyeket Mária, Urunk anyja mondott, jelzi azt, hogy tudomása van Anna énekéről, és azonosul ennek a régi nagyasszonynak a megtapasztalásával. Anna énekének utolsó szavai azt jelzik, hogy Isten tett egy kezdeti lépést Izráel királyának kijelölése felé Sámuel megszületésében. Tekintettel az anarchikus állapotokra, amelyek az országban uralkodtak, egy ilyen kijelölés olyan eszköz volt, amely által a dolgok megfelelően alakulhattak. Feltételezhetjük, hogy Isten Anna szavaiban Dávid érkezését és uralkodását jelezte előre, de mögötte Krisztusnak és általános hatalmának eljövetelét is.
ANNA FIA. Hogy Sámuelnek nevezte el (Istentől kért), azt jelezte, hogy Anna elismerte, hogy ennek a neki juttatott legfőbb áldásnak egyedül Isten az adományozója. Egy ilyen drága ajándékot, amelyet oly régen várt, és amelyért olyan szorgalmasan könyörgött, gyöngéden szeretni tökéletes gyönyörűség lehetett. Minden pillanat örömtől lehetett édes, és nevének minden említése eszébe juttathatta Isten jóságát és hűségét. Bárcsak lenne nekünk is ilyen felfogóképességünk, hogy felismerjük, "Isten készségesen és szemrehányás nélkül ad", és hogy "minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való!" Jak 1,5.17.
ANNA ÁLDOZATA. Anna tettei esküjének teljesítése közben figyelemre méltóak, mert szó szerint tiszteletben tartotta komoly fogadalmát. Csak sejthetjük, milyen szívfájdalmat jelentett neki az a nap, amikor visszatért Silóba, arra a helyre, ahol a fogadalmat tette, és átadta szeretett fiát Jahve szolgálatára. Az ilyen "felajánlások", amelyeket abban az időben tettek, az Ő áldozatához hasonlítva csekélyek voltak - "az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve!" "Áldozni" azt jelenti, hogy a drága ajándék odaadásában "megtagadjuk" önmagunkat. Mt 16,24; Róm 12,1.
ANNA ELÉGEDETTSÉGE. Szeretete olyan volt Sámuel iránt, hogy a róla való gondoskodást gyakorlati módon folytatta azután is, hogy elvált tőle; vö. 2,19: "évről évre".