Azt szokták mondani, hogy "a hatalom hajlamos megrontani, az abszolút hatalom pedig abszolút megrontja az embert!" Bizony, ez a dolog Saulnak, Izráel első királyának az életében bebizonyosodott. Miután elfogadta a maga számára a legfőbb uralkodó hatalmát, olyan helyzetben látta magát, mint aki a nemzet ügyeit a saját szeszélyei és elképzelései szerint uralhatja. Lassú a tanácskérésben, és még lassúbb annak megfogadásában. Olyan embernek mutatkozik, aki elég önfejű ahhoz, hogy még Isten érdekeit is semmibe vegye a sajátja kedvéért.
Ez a folyamat már uralkodása elején kezdetét vette. Jonatán támadását a filiszteus helyőrség ellen Gebánál Saul úgy hirdette hangosan országszerte, mint aki személyesen magának igényli a győzelmet, így szerezve magának jó hírnevet. Az esemény és a nyilvánosság a filiszteusok visszavágását eredményezte, amelyre sem Saul, sem Izráel népe nem tudott megfelelő választ adni. Az emberek, elcsüggedve és fegyvertelenül inkább elrejtőztek. Vezetőjük a maga megfontolatlan és ösztönös cselekedeteivel kimerítette őket, fölényes helyzetben hagyva az ellenséget, 1Sám 13,1-7.
Azt lehetett volna remélni, hogy egy ilyen kudarc kijózanító hatással lesz Saulra, és ezután nagyobb óvatossággal jár majd el. Ehelyett elhamarkodottsága és önfejűsége rögtön nyilvánvalóvá vált a szerencsétlenséget követően, mert vétkezett abban, hogy elbitorolta Sámuel szerepét, égőáldozatot mutatva be Gilgálban. Sámuel késése azt kívánta tőle, hogy türelmesen várakozzon - ehelyett szellemi gőgjében nem tisztelte Isten parancsát, és még azzal növelte vétkét, hogy megpróbálta igazolni magatartását, 1Sám 13,8-12. Isten Sámuelen keresztül azonnal elítélte tetteit, és ítéletet hirdetett felette - leszármazottai nem fogják őt követni az Izráel feletti uralkodásban, és Isten már gondoskodott az utódjáról.
Az idő múlása ezután a kedvezőtlen sorsfordulat után sem hozott semmi javulást Saul romló életvitelében, továbbra is saját önző érdekeit követte. Amikor Amálekkel kapcsolatosan Isten világos útmutatásait semmibe vette, 1Sám 15,3, Sámuel próféta megdöbbenését okozta, és magára vonta az Úr haragját és ítéletét. Az Úr teljes engedelmességet kíván, és számára nem különösebben értékes az, amit részleges engedelmességgel teljesítenek. Végül is, a részleges engedelmesség igazából nem más, mint részleges engedetlenség!