Jósáfát megtanulta a leckét. Most előbb megkérdezte az Urat, mielőtt megütközött volna a nagy szövetséggel. Elmondja az Ige, hogy "félt", mert tudta, hogy ez a veszedelem az isteni harag kifejezése; vö. 19,2. Felszólította a nemzetet, hogy imádkozzon és böjtöljön, 20,3-4. Ez a nemzeti önmegalázkodás cselekedete volt, amely magában foglalta a vétkezés beismerését. Azzal a szándékkal, hogy segítségül hívja Isten könyörületét, egész Júda összegyűlt imádkozni. Lényeges volt a közösség. Jósáfát példát mutatott, vezetve a nép imádságát. Imádságát először is Isten nagyságára alapozta - minthogy Ő oly nagy, képes segíteni, 6. v. Aztán az Istennel való közösségre hivatkozik - "nem te vagy-e a mi Istenünk?" 7. v. (angol). Továbbá Isten adta nekik az országot jogos birtokul; vö. 1Móz 13,15; 17,18; 18,22-23. Bizony, segítenie kell nekik. Jósáfát a templomban, Isten házában imádkozott - Istennek biztosan segítenie kell azokon, akik ott imádkoznak; vö. 1Kir 8,33-45; 2Kor 6,24-35. A függőség szellemét árasztja az imádság. Tudták, hogy Istentől függenek. "Tereád néznek a mi szemeink." 12. v. Vö. Zsolt 27,1; 46,1; 62,5-6. Nincsen jobb isteni segítségért való könyörgés, mint a gyengeség megvallása; vö. 2Kor 12,9.
Az Úr ezt válaszolta: "Ne féljetek", 15. v. A harc nem az övék volt, hanem az Úré; vö. 1Sám 17,47. Az Úr lesz velük. Mózes szavai szinte pontosan vannak idézve; vö. 2Móz 14,13. Ez azt mutatta, hogy ugyanúgy, mint akkor, a szabadulás teljesen az Úrtól lesz. Amikor Jósáfát hadserege végül odaérkezett, már minden el volt intézve, 24. v. Az Úr hozta fel ezeket a hadseregeket, mint büntetést Júda ellen, és mivel elérte célját, és népe a nyomorúságban Őt hívta segítségül, az Úr maga el is távolította a hadseregeket. De mielőtt mindez megtörtént, az imádság helyet adott a bizalomteljes dicsőítésnek, 18-21. v.
Bíztak az Ő ígéretében, és hálásak voltak rendkívüli kegyelméért. Csakis a hit tud dicsőítő éneket énekelni, mielőtt a csata elkezdődik, semmi más. Ez azt mutatta, hogy úgy tekintették a győzelmet, mint amelyet már megkaptak. Amikor elkezdtek énekelni, akkor történt, hogy ellenségeik megzavarodtak. Júda megszabadult anélkül, hogy részt vett volna a harcban.