Skip to main content

06.28 Ezékiás és a páska

OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 30

"Vissza az alapokhoz", ez lehet a jelmondata a jelenkori kormánypolitikának, de ez nem új elképzelés. Ezékiás hasonló utat követett, és abban, hogy felszólított a páska megünneplésére, a népet visszavitte a kezdetekhez.

Ideális esetben ennek az ünnepnek Isten által kijelölt időpontja az első hónap tizennegyedik napja volt. Azonban a templom megtisztítása tizenhat napot vett igénybe abból a hónapból, így már túl késő volt. Mégis, mivel nagyon szerették volna azt tenni, ami helyes, Ezékiás egy korábbi esetet követett, amelyet Mózes napjaiban fogadtak el, amikor speciális okokból a páskát a második hónap tizennegyedik napján ünnepelték meg; vö. 4Móz 9,1-8.

Kiment a királyi "futárszolgálat", végig az egész országon - északra és délre egyaránt. Íme egy király, aki nagyra értékelte Isten népének egységét! Azonban nem minden meghívott osztotta az ő látását. Az északiak közül egyesek elutasítóak voltak és kinevették az egész eljárást; mások teljes szívvel beleegyeztek. Ezékiás és támogatói nem csüggedtek el némelyek cinizmusa miatt, folytatták tovább, és "nagy gyülekezet" gyűlt össze Jeruzsálemben.

Az Úr szolgálatáért végzett buzgalmukban egyes emberek nem voltak olyan pontosak a rituális tisztaság dolgában, ahogyan azt a törvény szigorú előírása megkövetelte. Amit tettek, nem önteltségből, hanem sokkal inkább tudatlanságból tették. Emiatt az Úr kegyelmesen megbocsátotta vétküket, meghallgatva a király imáját, és az ünnep napjait megtartották örömmel és énekelve.

Ilyen nagy odaszánást nem láttak páska idején Jeruzsálemben évszázadok óta, és felemelő volt a nép szívbéli hajlandósága. Noha az ünnep megszabott ideje hét nap volt, megtoldották az időt egy további héttel. Nem méricskéltek szűkmarkúan, nehogy túl sokat adjanak Istennek. Annak friss értékelése, amit Ő tett értük a páskában, hajlandóvá tette őket, hogy mind többet és többet adjanak neki.

Az egész ünneplés koronáját a nép megáldása jelentette, amelyet a papok és léviták végeztek, "és felhatott az ő könyörgésük a mennybe az Isten szentséges lakhelyébe", 2Krón 30,27. Hallgattak az Úrra, és most Ő hallgat rájuk.