Skip to main content

10.31 A bűnbánó lator

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 23,39-43

Igeszakaszunk "méltó, hogy aranybetűkkel legyen kinyomtatva" (Ryle, J. C.) Az erőszakos forradalmár földi élete utolsó órájában Krisztus saját ajkáról kapja az örök áldás ígéretét ezen a nevezetes napon. Ezt az igazi megtérést nagyon szélsőséges körülmények tették próbára. "A haldokló gonosztevő" megalázó, mégis bátorító példa. Megalázó, mert mindenkinek, aki üdvözülni akar, úgy kell jönnie, ahogyan ő jött. Bátorító, mert mindenki, aki azon az úton jön, amelyen ő, bizonyosan az üdvösséget fogja élvezni.

Története hangsúlyozza, hogy az üdvösséget egyedül Isten kegyelméből kapjuk. Ő a megtestesítője ennek az életbevágóan fontos igazságnak. A gonosztevőnek nem volt semmi érdeme, hogy meggondolatlan, bűnös életéért könyörögjön, mert életvitele erőszakos rablás és politikai indítékú gyilkosság volt. Mindezek után Krisztushoz jött, nem hivatkozhatott semmire, amely az életében Istenhez való fordulást mutatott volna. Sohasem merítkezett be. Nem vett részt úrvacsorában. Nem volt alkalma, hogy idejét, tehetségét vagy kincseit Krisztusnak adja. Mégis biztosan a mennyben van - "csodálatos kegyelem" folytán. Csak így leszünk majd mi is ott.

Megtapasztalása bizonyítja, hogy az üdvösséget bűnbánat és hit által lehet megkapni. Meglátta, hogy a rómaiak jogosan ítélték el saját bűne miatt. De nemcsak erről van szó, hanem megérti reménytelen, bűnös voltát a félelmetesen szent Isten előtt, és a tökéletesen bűntelen Krisztus jelenlétében. Hitben a bűntől az Üdvözítő felé fordul. Ennek a gonosztevőnek a hite talán a legmeglepőbb dolog a Szentírásban. Ezáltal látja meg a királyi dicsőséget a szenvedő Krisztus külső alakja mögött. Azonban a nagy Üdvözítő az, aki üdvözít, nem pedig a nagy hit. A legalázatosabb Őbelé vetett hit biztosította számára az örök áldást.

Ez a bizonyságtétel hangsúlyozza, hogy az alkalmat, amikor Krisztusban hihetünk, akkor kell megragadni, amikor elérhető. A rabló élete vége felé közeledett, és felfogta helyzetének rettenetesen sürgős voltát. A Szentírás határozottan emlékeztet mindnyájunkat arra, hogy a "ma" az alkalomra és az örökkévalóság jelentőségére figyelmeztet. Legyünk éberek, hogy meghalljuk Isten szavát, és engedelmeskedjünk annak, mivel itt van a kellemes idő és üdvösségünk napja.