Skip to main content

12.07 A filippi börtönőr

OLVASNIVALÓ: 
Cselekedetek 16,16-40

Aligha gondolta a filippi börtönőr, hogyan változik meg majd az élete, miután két utolsó foglyát bezárta. Számára ez szokásos munkanap volt. A helyi forrongás két vendéget eredményezett a börtön számára, ő pedig örült, hogy szívességet tehet és biztosíthatja az elhelyezési lehetőséget, noha a legrosszabbat, ami a rendelkezésére állt! Egész nap végezte a munkáját - valószínű lelkiismeretes ember volt és éjszakai álomba merült, nem is sejtve, hogy ő az egyike annak a néhány híres embernek a Szentírásban, akiknek álmát az Úr szakította félbe.

Éjszaka Pál és Szilász előkészület nélkül is bizonyságtétellel volt elfoglalva, "imádkozva és énekelve dicsőítették Istent" az összes többi bent lévő számára, hogy hallgassák és figyeljenek oda hitük őszinteségére. Hitük olyan hit volt, amely diadalmaskodott az ellenséges körülmények között, valamint a boldogabb időkben egyaránt.

A börtönőr, hirtelen felriadva a földrengésre, a börtönhöz rohant, és látva, hogy minden ajtó nyitva van, rögtön feltételezte, hogy minden foglya elmenekült. Tudva, hogy az életével felel, végső elkeseredésében úgy döntött, hogy a könnyű utat választja, és véget vet az életének. Mennyien vannak így ma is, "...reménység nélkül és Isten nélkül a világban", és véget vetnek mindennek!

Problémájára a válasz kéznél volt. A foglyok nem menekültek el - munkája és élete biztonságban volt. Lelkének hiányát ez még nem elégítette ki, és így az apostolokhoz folyamodott, akik ezt mondták neki: "Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz". Az azonnal jövő válasz egyszerű volt, ő pedig két kézzel ragadta meg. A férfiban történt változás azonnali és nyilvánvaló volt mindenki számára. Először az apostolokkal a korábbi órákban történt igazságtalanságot igyekezett jóvátenni. Aztán azt akarta, hogy háznépéhez is beszéljenek, hogy azok is üdvözüljenek - micsoda változást látnak majd ők a férjben, az apában, a házigazdában! Aztán azt kívánta, hogy valamennyien bemerítkezzenek - éjszakai bemerítkezés; ez teljesen egyedülálló volt! Végül, mielőtt Pál és Szilász visszatért a cellájába, meg akarta őket vendégelni otthonában, és minthogy örvendezett, nem kétséges, hogy akart hallani valamit újonnan megtalált Üdvözítőjéről és saját új életéről a Krisztusban.

Milyen kedves dolog látni valakit, aki hasonlóképpen üdvözül, és azonnal lelkek megmentője lesz! Szükségünk van arra, hogy hozzá hasonlóak legyünk!